Rendszerváltás és az MTI

	Magyar-csehszlovák viszony
Magyar-csehszlovák viszony SZER -------------------------- München, 1989. május 25. Világhíradó Semmiféle ellentét nem tapasztalható, nagyon baráti, konstruktív szellemben tárgyalt egymással Németh Miklós és Adamec csehszlovák miniszterelnök - ezek a csehszlovák kormány szóvivőjének szavai. Most Tamás Gáspár Miklóst kérdezem, mi a véleménye a prágai tárgyalásokról. - Tegnap Németh Miklós magyar miniszterelnök Prágában tárgyalt. Méghozzá olyasmiről tárgyalt, amiről az ember azt gondolná, hogy már nem is kell róla tárgyalnia. Egyébként a megbeszélésekről kiadott sajtóközlemények és a miniszterelnök rádióinterjúja elárulja: a magyar és a csehszlovák kormány- s pártvezetők arról beszélgettek, hogy mi is a teendő a bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban. A közönség és a naív megfigyelők azt gondolták volna, hogy a meggondolások meglehetősen feleslegesek, hiszen - ha jól tudjuk - a magyar kormány úgy döntött, a bős-nagymarosi vízlépcsőből nem lesz semmi. Kérdés tehát, hogy az a szakértői munkacsoport - melyet miniszterelnök-helyettesek vezetésével Prágában és Budapesten is felállítanak a környezetvédelmi, szeizmológiai, mindenféle egyéb problémák megvizsgálására - tulajdonképpen milyen feladat előtt áll. Lehetséges volna, hogy a magyar kormánynak az építkezés felfüggesztését előíró döntését is felül lehet vizsgálni? Lehetséges, hogy itt a magyar kormány meghátrál? Lehetséges az is, hogy a magyar kormány nem tudja, mit csinál? Lehetséges az, hogy a magyar kormány porhintésre vállalkozik a csehszlovák partnerral szemben, és felállítja ezt a szakértői bizottságot azért, hogy a Prágában tapasztalható politikai türelmetlenséget enyhítse? (folyt.) 1989. május 25., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Magyar-csehszlovák viszony - 11/1. folyt.
A hírek hallatán jó volna tudni, mi igaz belőlük. Kétségtelen, hogy Magyarország és Csehszlovákia között ezekben a napokban a politikai feszültség tetemes, és ez a feszültség természetesen nemcsak a vízlépcsőnek köszönhető, hanem más politikai problémáknak: a nemzeti kérdésnek és annak ténynek, hogy míg Magyarország - bár zökkenőkkel - a demokrácia felé látszik haladni, addig Csehszlovákia az ellenkező irányban mozdulatlan. Felvetődik az a kérdés, hogy ezzel a tárgyalással tulajdonképpen milyen irányban tett lépést a magyar diplomácia. Az is kérdés, hogy mivel a jelek szerint a kártérítés ezúttal nem került szóba, nem sikerült-e a megnyugtatás túlságosan jól. - Felmerül itt még egy kérdés, ha már a kérdések sorozatánál tartunk: mit kell véleményed szerint ma tennie a magyar független szervezeteknek, a magyar független környezetvédőknek a jelenlegi helyzetben Németh Miklós miniszterelnök prágai tárgyalásai után? - Az a véleményem, hogy a demokratikus pártoknak, a független szervezeteknek, elsősorban a környezetvédőknek meg kell próbálniuk először is megbízható információt szerezni ezeknek a tárgyalásoknak a tartalmáról és a magyar kormány voltaképpeni szándékairól. Ha ezek a szándékok olyan bizonytalanok, amilyeneknek a hírek alapján tűnnek, akkor mindenképpen arra kellene törekedni, hogy egyértelmű kötelezettségvállalásra késztessék a kormányzatot és ehhez meg kell próbálni szövetségeseket szerezni külföldön is, elsősorban Ausztriában, ahol a közvéleménynek van módja szabadon megnyilvánulni. Még azt sem zárnám ki a lehetőségek közül, hogy a bontakozó cseh ellenzéket szintén meg lehetne kérni szövetségesül, hogy világossá váljék a cseh és szlovák közvélemény előtt: a magyar környezetvédelmi, sőt kisebbségi aggályok nem a cseh és a szlovák nép ellen irányulnak, hanem éppen ellenkezőleg. (folyt.) 1989. május 25., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Magyar-csehszlovák viszony - 11/2. folyt.
- Milyen operatív módszerekkel, milyen konkrét eszközökkel látod bekapcsolhatónak a csehszlovák ellenzéket? Hiszen tudjuk, hogy nagyon erős elnyomásnak vannak kitéve. - Az elnyomás ténye tagadhatatlan. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a csehszlovák ellenzék nemzetközi súlya olyan nagy, amilyen súllyal a sokkal aktívabb magyar ellenzék távolról sem rendelkezik, és kérdés, hogy fog-e valaha rendelkezni. Tehát ha a Charta-77 vagy más ellenzéki csoportok rávehetők volnának arra, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben magyarbarát nyilatkozatot tegyenek, ennek a hordereje igen nagy volna. Operatíve ennek a megoldása igazán nem nehéz, kapcsolataink cseh barátainkkal azelőtt is voltak. +++ 1989. május 25., csütörtök
Vissza »