|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP Reformszövetség állásfoglalása
"A jelenleg MSZMP néven szerveződő
új párt létezését törvényes bejegyzésük esetén tudomásul vesszük. E
párt politikai arculatát programnyilatkozata, belső demokratikus
működése, vezetőinek hitelessége és főként gyakorlati tevékenysége
alapján fogjuk megítélni. Szervezőik, ideiglenes vezetőik eddigi
politikai megnyilatkozásai és a népszavazás kérdéseiben kialakított
álláspontjuk alapján - egyetértve az MSZP elnökségének
állásfoglalásával - a politikai együttműködést nem tartjuk
elfogadhatónak."
SZER, Világhiradó:
"Az Európához most felzárkózni igyekvő Magyarország és a német
egyesülési tervek iránti gyanakvás légkörében manőverező
Nyugat-Németország közötti mostani csúcstalálkozón nem kisebb a tét,
mint hogy ki miben tudja támogatni a másik felet, s a támogatás itt
nemcsak anyagi, hanem erkölcsi, politikai szövetséget, vagy legalábbis
szolidaritást jelent. Márpedig szolidaritásra ma Kohlnak
éppúgy szüksége van, mint gazdasági segítségre Magyarországnak."
|
|
|
|
|
|
|
Régi vezetők
|
------------ München, 1989. december 16. (SZER, Munka világa) - Szép Zoltán jegyzete: - Létezik-e olyan magyarországi vélemény, amely nyomatékosabb másokénál? A kérdés költői, számosan teszik föl, jobbára önmaguknak. A munkások eltünődnek rajta, hogy ők, akik mint véleményalkotó állampolgárok eddig nem kellettek a hatalomnak, most vajon miképpen juttathatják érvényre az akaratukat. Szép ugyanis politizálni, szónokoknak tapsolni, kijelentéseikkel egyetérteni, de hogyan is működnek a háttérben lévő mechanizmusok? Milyen módon válik hatóerővé a közóhaj, amit annyiszor megcsúfolt a kommunista diktatúra? Magyarországon most, 1989 decemberében nyíltság tapasztalható. A sajtó már szinte azzal foglalkozik, amivel akar, elenyészik a cenzúra és a központi irányítás. Ebben a szinte parttalan nyilvánosságban viszonylag csendes, sőt túl csendes szigetnek tűnik a munkásság. És most gondoljunk csak az ipari, az ún. nagyüzemi munkásságra, amely mintha nem is nagyon érdeklődne sem a politika, sem politikai manőverezések iránt. Elszoktatták évtizedeken attól, hogy érdeklődjön. Meglehet, ezek a reflexek működnek még ma is, vagy talán a reménytelenség emeli fel csöndre intő mutatóujját. Ha beszélünk, ha nem, sorsunk így is, úgy is az lesz, ami, vélik sokan, rajtunk, ahogy eddig, úgy ezután se múlik semmi. Legföljebb kimehetünk megint az utcára és akkor mi változik? Vannak természetesen ennél derülátóbb elképzelések is, nemcsak a jövőről, de már a jelenről is. A problémát az jelenti, hogy sem a pesszimisták, sem az optimisták nem képesek átformálni az eddigi passzivitást folyamatos aktivitássá. Oka ennek többek között az is, hogy Magyarországon minden túlságosan összekuszálódott. Az egykori uralkodó osztály kevésbé ismert tagjai ott ülnek azokban a jól fizetett pozíciókban, ahová inkább politikai érdemeik, mint hozzártésük miatt jutalomból ültette őket a párt vagy a protekció. (folyt.)
1989. december 16., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"December 16-án immár többezresre duzzadt a temesvári lelkészt védelmezők tábora, magyarok és egyre többen románok is, vegyesen álltak őrt. Utcai tüntetésbe, felvonulásba kezdtek. A helyszínre immár a rendőrság is kiszállt. Tőkés pedig elbarikádozta háza ablakait és ajtaját. Másnap, vasárnap, készült megtartani az istentiszteletet. A Securitate és a rendőrség emberei szétkergették a híveket, nekimentek ajtónak, ablaknak. Törtek-zúztak. László, Edit és a velük lévő néhány presbiter előbb a templomba húzódott, eltorlaszolva a ház és a templom közötti átjárót. Amikor már kezdtek áttörni, akkor a templomi karzaton át visaszamenekültek a paplak padlására. Innen már nem volt tovább..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|