|
 |
 |
 |

Az Országgyűlés decemberi ülésszaka elé (1. rész)
|

1989. december 17., vasárnap - Hétfőn megkezdődik az Országgyűlés ez évben utolsó, négynaposra tervezett ülésszaka. Több mint 20 törvény- és törvénymódosítási javaslat, tájékoztató, illetve határozattervezet megtárgyalása vár a plénumra - ezek túlnyomó többségét a kormány terjeszti elő.
Csoknyay Edit, az MTI munkatársa írja: Az Országgyűlés decemberi ülésszakának nem kisebb a tétje, mint az ország kormányozhatóságának megőrzése, az átmenet békés jellegének fenntartása, a gazdaság talponmaradása. Mindez azon múlik elsősorban: hogyan dönt a Parlament az 1990. évi költségvetésről. Hetek óta pattanásig feszült légkörben zajlik a vita: elfogadható-e a kormány beterjesztette krízisköltségvetés. A kormány érvei világosak és egyértelműek: a költségvetés és az abban meghatározott - az IMF-fel egyeztetett - fő tételek elfogadása nélkül nincs IMF-megállapodás, megállapodás nélkül pedig összeomlik a gazdaság. A költségvetés sarkalatos pontja a lakásgazdálkodás reformjához kapcsolódó intézkedési tervek - a kedvezményes hitelkamatok emelésének, vagy a kamatadó bevezetésének - elfogadása vagy elvetése. Ezen a ponton feszül leginkább egymásnak a kormány - ismerve az IMF feltételét - valamint a Parlament, háta mögött a lakossággal. A lakosságot kevésbé terhelő megoldás kimunkálása érdekében a kormány előterjesztése az utolsó pillanatokig formálódik, ám sok választási lehetőség nincs. A lakásgazdálkodási rendszer reformját el kell kezdeni, a lakáskoncepció elvetésével kieső 10-12 milliárd forint pótlására nincs másik forrás. Az IMF feltétele is - Kemenes Ernőnek, az Országos Tervhivatal elnökének állítása szerint - egyértelmű: a lakásgazdálkodási rendszer racionalizálásának terheit mindenképpen a lakosságra kell hárítani. A képviselők viszont - a sokasodó kétségek, a fokozódó bizonytalanság és a mindinkább érzékelhető bizalmatlanság közepette - teherbíró képességük határához érkeztek. Eljutottak addig a pontig, amikor feltették önmaguknak és társaiknak is a kérdést: vállalhatják-e egyáltalán egy ilyen döntés felelősségét. Véleményük szerint az alapos szakmai felkészülés lehetőségének hiánya, a törvénytervezetek mennyisége, áttekinthetetlensége, sok esetben kiérleletlensége, kapkodást tükröző jellege és állandó módosulása, az alapvető információk és részadatok visszatartása megkérdőjelezheti döntésük megalapozottságát. (folyt.köv.)
1989. december 16., szombat 22:53
|

Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
 |
 |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
 |
|