|
|
|
|
Új forduló óvatos derülátással (1. rész) Közel-keleti négyes?
|
1989. december 14.csütörtök (MTI-Press) - Helycserék, gyors továbblépések, felkérések és lekérések - a kivülállónak ilyennek tűnhet a válságtérség új tárgyalási tánca, a közel-keleti négyes. Ha az utolsó órákban nem borul fel ismét a menetrend, akkor a közeljövőben hármas, amerikai-egyiptomi-izraeli külügyminiszteri találkozót tartanak Washingtonban vagy Kairóban. Ám a hármas valójában négyes, mert a megbeszéléseknek csak akkor lehet igazi értelme, ha az egyiptomiak egyúttal a palesztin érdekeket is kifejezik.
Egyelőre idáig jutott a pontszerző hadműveletek sora, hiszen először Baker amerikai külügyminiszter ötpontos tervét tették közzé, erre válaszolt Izrael illetve a PFSZ öt-öt ponttal, majd Mubarak elnök a maga tízpontos elképzelésével. Mindennek nyomán megszületett az amerikai külügyminiszter újabb, némiképen módosított öt pontja, amelyet Izrael és Egyiptom lényegében elfogadott, először a palesztinok is elfogadni látszottak, noha egy legutóbbi Arafat nyilatkozat kicsit megint behajtotta a nyitott ajtót. A jelek szerint azonban ez a bizonyos tárgyalási ajtó be nem csapódott azért. A nehezen követhető folyamat magán viseli a kemény alkudozások és nehéz kompromisszum keresés minden jegyét. Egy előzetes megállapodás pedig azért jöhetett létre, mert néhány mozzanatot - alighanem szándékosan - homályban hagytak. Így olyan megoldás született, hogy a palesztinok tárgyalnának Izraellel a Gázában és Ciszjordániában megtartandó választásokról, amelyek egy palesztin önkormányzat helyi vezetőit juttatnák posztjaikra, viszont felvethetnének minden más kérdést is. További kompromisszum, hogy a majdani tárgyalásokon résztvevő palesztinok között nem lesz olyan, akivel szemben Izrael vétót emel, viszont Egyiptom - amely a Baker-értelmezés szerint nem ,,helyettese,, a palesztinoknak - minden kérdésben, már az előkészítés során, konzultál velük. Természetesen a PFSZ-t értve ezen. Magyarán mondva: ki kell dolgozni annak mechanizmusát, hogy egyik fél se veszítse el arcát. Az izraelieknek egyelőre ne kelljen nyíltan a PFSZ-t partnernek tekinteni, ám úgy se tűnjék, hogy a Felszabadítási Szervezetet kizárták a rendezésből. (folyt.)
1989. december 14., csütörtök 12:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|