|
|
|
|
A Fővárosi Tanács állásfoglalása a tervezett 1990. évi központi lakásgazdálkodási intézkedésekkel kapcsolatban (2. rész) (OS)
|
3. A lakásrendszer átalakításának számos, központi döntést igénylő alapfeltétele van, ezért a Tanács sürgeti azok mielőbbi megteremtését. Így: - bármilyen lakásgazdálkodással kapcsolatos központi lépés csak a lakáshasználat és a lakáshoz jutás költségeit is tartalmazó munkabér-, nyugdíj- és szociálpolitikai reform megvalósításával együtt képzelhető el; - a Tanács határozott álláspontja, hogy az állam nem csökkentheti részvételét a lakásellátásban. A Budapesten 107 ezer lakást érintő ún. elmaradt felújítások költsége nem terhelheti a fővárost, azt - ütemezetten - a központi szerveknek kell biztosítaniuk; - valóságos értékviszonyokon alapuló egészségesen működő lakáspiacra van szükség, amelynek előfeltétele a tulajdoni reform; - gyökeresen át kell alakítani a bérbeadó-bérlő jelenlegi jogviszonyát. 4. A Tanács támogatja a lakásrendszer reformját, de hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az érdemi előkészítést és a végrehajtás feltételeit. Az állami bérlakások önkormáhyzati (tanácsi) tulajdonba adását körültekintően kell megszervezni. Az önkormányzatok részére legalább 1 éves felkészülési időt kell hagyni a végrehajtás feltételeinek megteremtésére, így az önkormányzati tulajdonba adásra legkorábban 1991. január 1-jétől kerülhet sor. 5. A Tanács tudja, hogy szükség van a lakbérrendszer differenciált megváltoztatására, de nem ért egyet az egyoldalú pénzpolitikai szempontok érvényesítésével, a nagymértékű, hirtelen lakossági tehernöveléssel. Azt javasolja ezért, hogy az áttérés fokozatosan valósuljon meg. 6. A Tanács - egyetértve a központi elgondolásokkal szükségesnek tartja az ingatlankezelés jelenlegi rendszerének radikális megváltoztatását. Szorgalmazza a versenyeztetést, a vállalatok átállását a piacgazdálkodásra, a különféle bérlői egyesülések és egyéb vállalkozások létrehozását. 7. A Tanács elfogadhatatlannak tartja a lakóházfenntartásra fordítandó állami támogatások drasztikus csökkentését, mert ez az elmaradt felújítások újabb elodázását, az elhasználódott épületek további romlását jelentené. A tervezett csökkentés esetén már a bérlakások üzemeltetésében és karbantartásában is fennakadások keletkeznének, a legrosszabb állapotú épületeknél pedig a katasztrófa-helyezetek sem zárhatók ki. (folyt.köv.)
1989. december 14., csütörtök 20:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|