|
|
|
|
Tanácskozás a tulajdonviszonyok átalakításáról (1. rész)
|
1989. december 14., csütörtök - A dolgozók növekvő nyugtalansággal, helyenként felháborodással figyelik a fejük felett zajló tulajdonreformot. Nem passzív szemlélői, hanem aktív résztvevői kívánnak lenni a tulajdonviszonyok átalakításának, részt kérnek a folyamatok ellenőrzéséből és a tulajdonlásból - mondta megnyitójában Sándor László, a SZOT titkára azon a kétnapos tanácskozáson, amely a SZOT szervezésében csütörtökön kezdődött Budapesten a tulajdonviszonyok átalakításáról, s abban a munkavállalók esélyeiről.
A magyar törvények nemhogy gátolnák, éppen ellenkezőleg, elősegítik az olyan káros és spontán privatizációs folyamatokat, amelyek társadalmilag elfogadhatatlanok, s közgazdaságilag sem járulnak hozzá egy modern piacgazdaság kialakulásához - kezdte vitaindító előadását Bokros Lajos, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója. A problémát egyrészt az okozza, hogy nálunk a vállalati vezetők saját menedzseri létük meghosszabbítása érdekében sokkal inkább a vevő, mint az eladó pozíciójából tárgyalnak gyáruk eladásáról. Másrészt, mivel Magyarországon nincs piaca a tulajdonnak, így azok az objektív feltételek sem léteznek, amelyek meggátolhatnák a vagyon elherdálását. Ugyanakkor az állam példátlan módon igen kevés beleszólási lehetőséggel rendelkezik az általa birtokolt tulajdon átalakításába. Ez a fajta spontán privatizáció riasztóan hat a külföldi tőkére - folytatta Bokros Lajos -, mert valószínűsíthető, hogy a társadalom előbb-utóbb elfogadhatatlannak ítéli e folyamatokat, s akkor a népharag a jövendő kormányokat akár olyan intézkedésekre is kényszerítheti, amelyek véget vetnek mindenféle privatizációnak és tulajdonreformnak. Ezért a tulajdonváltást a lehető legnagyobb nyilvánosságnak kell kísérnie. A másik fő követelmény, hogy az új tulajdonosi bázis minél szélesebb legyen; a jelenleginél sokkal nagyobb szerepet kell kapniuk a kisrészvényeseknek. Mint rámutatott: a fejlett nyugati országok gyakorlatában elképzelhetetlen, hogy e folyamatból kirekesztenék az adott vállalat dolgozóit. Ott már felismerték az alkalmazotti részvények jelentőségét abban az együttműködésben, amely adott esetben még arra is rábírhatja a dolgozókat, hogy önmagukat korlátozzák bérköveteléseikben cégük hosszu távu érdekei alapján. Nálunk viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyszeri 30-40 százalékos béremelési ígéretért cserébe a dolgozók még a munkásellenőrzésről is lemondanak. (folyt. köv.)
1989. december 14., csütörtök 16:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tanácskozás a tulajdonviszonyok átalakításáról (2. rész)
|
Bokros Lajos szerint a jelenlegi folyamatok valóban magukban hordozzák az ország kiárusításának veszélyét, de nem úgy, mint ahogy azt általában gondolják. A tapasztalatok szerint ugyanis a lassacskán azért csordogáló külföldi tőke ugyanis nem elsősorban azokban az ágazatokban keres befektetési lehetőséget, ahol az a mi gazdaságpolitikai céljainkat is szolgálná, hanem ott, ahol a puha forintokat úgy tudják kemény valutára váltani, hogy közben nem változik a termelés szerkezete, nem bővülnek a külpiaci lehetőségek, nem javul számottevően a technológiai színvonal. Így pedig a külföldi tőke bevonása ellenére sem javul az ország fizetési mérlege, sőt megkockáztatta azt az állítást, hogy az emiatt már az idén is romlott. A folyamatok jellegén tehát alapvetően változtatni kell - folytatta a gondolatmenetet az Ipari Minisztérium képviselője, aki az eddigi átalakulásokat úgy minősítette, hogy azok nagyobbrészt nem jártak együtt külső tőke érdemi bevonásával, jobbára csak a cégtábla átfestését eredményezték. Egyetértett azzal, hogy az államnak aktívabb szerepet kell vállalni a tulajdonváltásban, s elkerülendő pótolhatatlan nemzeti értéket képviselő tevékenységek teljes egészében külföldi tulajdonba való átadása. Kotz László, az Országos Tervhivatal főtanácsosa szerint a tulajdonviszonyok átalakítását két ütemben kellene végrehajtani. Az első lépésben a községek, városok és különféle alapítványok javára kellene lemondani az állami tulajdonról, ezt követhetné a szélesebb körű privatizáció, benne az alkalmazotti részvények kibácsátása. A tanácskozás pénteken a tulajdonreform és a munkavállalói érdekvédelem kérdéseinek megvitatásával folytatja munkáját. (MTI)
1989. december 14., csütörtök 16:42
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|