|
|
 |
|
 |
Tanácskozás a tulajdonviszonyok átalakításáról (1. rész)
|
1989. december 14., csütörtök - A dolgozók növekvő nyugtalansággal, helyenként felháborodással figyelik a fejük felett zajló tulajdonreformot. Nem passzív szemlélői, hanem aktív résztvevői kívánnak lenni a tulajdonviszonyok átalakításának, részt kérnek a folyamatok ellenőrzéséből és a tulajdonlásból - mondta megnyitójában Sándor László, a SZOT titkára azon a kétnapos tanácskozáson, amely a SZOT szervezésében csütörtökön kezdődött Budapesten a tulajdonviszonyok átalakításáról, s abban a munkavállalók esélyeiről.
A magyar törvények nemhogy gátolnák, éppen ellenkezőleg,
elősegítik az olyan káros és spontán privatizációs folyamatokat,
amelyek társadalmilag elfogadhatatlanok, s közgazdaságilag sem
járulnak hozzá egy modern piacgazdaság kialakulásához - kezdte
vitaindító előadását Bokros Lajos, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető
igazgatója. A problémát egyrészt az okozza, hogy nálunk a vállalati
vezetők saját menedzseri létük meghosszabbítása érdekében sokkal
inkább a vevő, mint az eladó pozíciójából tárgyalnak gyáruk
eladásáról. Másrészt, mivel Magyarországon nincs piaca a
tulajdonnak, így azok az objektív feltételek sem léteznek, amelyek
meggátolhatnák a vagyon elherdálását. Ugyanakkor az állam példátlan
módon igen kevés beleszólási lehetőséggel rendelkezik az általa
birtokolt tulajdon átalakításába.
Ez a fajta spontán privatizáció riasztóan hat a külföldi tőkére
- folytatta Bokros Lajos -, mert valószínűsíthető, hogy a társadalom
előbb-utóbb elfogadhatatlannak ítéli e folyamatokat, s akkor a
népharag a jövendő kormányokat akár olyan intézkedésekre is
kényszerítheti, amelyek véget vetnek mindenféle privatizációnak és
tulajdonreformnak. Ezért a tulajdonváltást a lehető legnagyobb
nyilvánosságnak kell kísérnie. A másik fő követelmény, hogy az új
tulajdonosi bázis minél szélesebb legyen; a jelenleginél sokkal
nagyobb szerepet kell kapniuk a kisrészvényeseknek. Mint rámutatott:
a fejlett nyugati országok gyakorlatában elképzelhetetlen, hogy e
folyamatból kirekesztenék az adott vállalat dolgozóit. Ott már
felismerték az alkalmazotti részvények jelentőségét abban az
együttműködésben, amely adott esetben még arra is rábírhatja a
dolgozókat, hogy önmagukat korlátozzák bérköveteléseikben cégük
hosszu távu érdekei alapján. Nálunk viszont a tapasztalatok azt
mutatják, hogy egyszeri 30-40 százalékos béremelési ígéretért
cserébe a dolgozók még a munkásellenőrzésről is lemondanak. (folyt.
köv.)
1989. december 14., csütörtök 16:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|