|
|
 |
|
 |
Végleges: Vitray vállalja
|
1989. december 14. csütörtök (MTI) - A nagy évvégi
vezetőségválasztó-újjáalakuló sportági kongresszusok sorában
várhatóan az utolsó az úszók közgyűlése, amelyre vasárnap 10 órakor
a Testnevelési Főiskola aulájában kerül sor. Napjaink
legeredményesebb magyar sportágának képviselői ekkor választják meg
a vízilabdázóktól különváló testület első elnökét. Egyelőre úgy
fest, hogy nem lesz különösebb harc.
- Szerdán kaptunk egy levelet Vitray Tamástól, amelyben a
Televízió Sportosztályának vezetője megerősítette szándékát: ha
megválasztják, vállalja az úszószövetség elnöki tisztségét -
tájékoztatta Osváth Sámuel, a szövetség főtitkára az MTI-t.
Ön pályázik a főtitkári tisztségre?
- Nem tudom, egyelőre meglehetősen ellentétes érzések kavarognak
bennem. Az alapszabály-tervezetben egyébként az áll, hogy a majdan
megválasztandó új elnökség pályázatot ír ki a főtitkári posztra. De
ezt az alapszabályt még nem fogadta el a közgyűlés
Ha pályázat lesz, sorompóba áll?
- Mondom, nem tudom. Egy biztos: több mint két éve vagyok
főtitkár, és nagyon a szívemhez nőtt ez a munkakör. Szívesen
dolgoztam ebben a szövetségben, szép emlékek fűznek ide. Még akkor
is, ha az utóbbi időben voltak kellemetlen élményeim is - hogy csak
a Törökországba távozott szakfelügyelőnk, Tóth István vádaskodásaira
utaljak.
Mintha az e hét végére tervezett, s a Telesport által lemondott
magyar-szovjet válogatott viadal körül sem lenne minden teljesen
világos...
- Mit mondjak? Valóban az lett volna nekünk is a legjobb, ha a
szovjet csapat névsora így kezdődik: Jaroscsuk, Volkov, Poljanszkij,
Zabolotnov... De szerintem nélkülük is meg lehetett volna tartani a
viadalt. Különösen azért, mert a legjobb úszóink, élen Darnyival és
Egerszegivel, már hetek óta erre a versenyre készültek. Egerszegi
például ezért mondta le a strasbourgi meghívást. Oda helyette Szabó
Tündét küldtük el. Hogy mit kaptam ezért Krisztina edzőjétől, Kiss
Lászlótól, amikor kiderült, hogy elmarad a magyar-szovjet..
+++
1989. december 14., csütörtök 11:51
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|