|
|
 |
|
 |
Japán: sok pénzzel a nagy eredményekért
|
1989. december 14. csütörtök (AP) - A japánok elhatározták,
újfent világraszóló eredményeket érnek el a sport területén. És ha
már egyszer elhatározták, tesznek is érte. Méghozzá nem is keveset.
A hatvanas években Japán minden kétséget kizáróan Ázsia első
számú sportnagyhatalma volt, és a világrangsorban is igen előkelő
helyet foglalt el. Az 1964. évi tokiói olimpián Japán a harmadik
helyen végzett az éremtáblázaton, és hogy ez nem csak a hazai
környezetnek volt köszönhető, azt négy évvel később, Mexikóvárosban
is bizonyították a távol-keleti ország sportolói. 1968-ban ismét
csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió tudott több aranyérmet
begyűjteni, mint ők.
Tavaly, Szöulban azonban már korántsem büszkélkedhettek hasonló
sikerekkel a felkelő nap országának képviselői. A küldöttség
erejéből ,,csak,, négy első helyre futotta, és még az ázsiai
rangsorban is be kellett érniük a harmadik hellyel a szenzációsan
szereplő Koreai Köztársaság (12 aranyérem) és az örök vetélytárs,
Kína (5 bajnoki babér) mögött.
Hogy ismét a hatvanas évek sikerei ismétlődjenek, a Japán
Olimpiai Bizottságot átszervezték, a testület függetlenné vált a
Japán Amatőr Sport Szövetségtől. Az olimpiai bizottság elnökének
pedig megválasztották az 55 esztendős, sokszorosan multimilliomos
Josiaki Cucumit.
Az új vezetés úgy ítélte meg, a fő probléma, hogy az úgynevezett
amatőr sportolók előtt nincs kellő motiváló erő, így a
legtehetségesebbek inkább elszerződnek például valamelyik jól fizető
profi baseballcsapathoz. Ezen kívül a pénzhiány miatt a szakmai
munka is alacsony színvonalon áll.
Igy hát fölemelték a költségvetést, azt korántsem elaprózva. Az
eddigi 16.1 millió dolláros évi keretet mintegy 140 millióra (
)
növelték, vagyis az olimpiai bizottság a kilencvenes években évente
ennyit szán a japán sport felvirágoztatására
- A japán sportolóknak azonban nem csupán pénzre van szükségük,
ezt pontosan tudjuk - mondta Josiaki Cucumi. - Türelmi idő is kell,
hiszen a látványos fejlődést nem lehet egyik napról a másikra
véghezvinni. Mi pedig - a rendelkezésre álló anyagi eszközök okos
felhasználásával - a Japán Amatőr Sport Szövetség, valamint az
Oktatási Minisztérium bevonásával igyekszünk a lehető legjobb
feltételeket biztosítani, amibe természetesen például egy korszerű
nemzeti sportcentrum kialakítása is beletartozik.
A japán sportvezetők már Barcelonától is többet várnak, mint
Szöultól. Az igazán nagy eredményekre csak a kilencvenes évek
közepétől számítanak.+++
1989. december 14., csütörtök 11:16
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|