Rendszerváltás és az MTI

	Válasz a Magyar Gazdasági Kamara nyílt levelére (1. rész) (OS)
1989. december 11., hétfő - Tisztelt Gábor Úr A Magyar Gazdasági Kamara elnöksége által írott nyílt levélre, amely együtt jelent meg több vállalat tiltakozó nyilatkozatával a kormány által tervezett privatizációs csomagterv ügyében, a Miniszterelnök egyetértésével a következőket válaszoljuk. A levelek nagyobbrészt valódi konfliktusokról tanúskodnak, kisebb részben azonban félreértéseken és - nem egy helyütt - túlzásokon alapulnak. Az állami vagyon eredményesebb hasznosításáról szóló törvény tervezete például már 1989 november első felében átdolgozásra került, és helyébe az állami kiskereskedelem, vendéglátás és fogyasztási szolgáltatóipar vagyonának privatizálásáról szóló tervezet lépett. Ezt a tervezetet a Magyar Gazdasági Kamara az 1989. november 23-án kelt levelében részletesen véleményezte. A kormány egyébként ezt a meghatározott szektorra vonatkozó privatizációs szabályozást mindenekelőtt a települési önkormányzati tulajdonnal kapcsolatos kérdések nyitott voltára tekintettel nem tűzte napirendre és nem tárgyalta meg. A munka tovább folyik, és ennek során természetesen a Magyar Gazdasági Kamara álláspontját és észrevételeit is figyelembe fogjuk venni. A kormány úgy véli, hogy a tulajdonreformot illetően nem lehet egyszerre az összes döntést meghozni, az állami tulajdon lebontása és a bürokratikus állami tulajdonlás helyett a fejlődésben közvetlenül is érdekelt gazdák megtalálása sokéves program. Nem várható el, hogy a mai kormány a tulajdonreform végleges körvonalait meghatározza, s ez nemcsak azért lenne hiba, mert a választások viszonylag közel vannak már, hanem azért is, mert a tulajdonreform körvonalait az ország különböző politikai erői vitatják, részletei sok tekintetben kialakulatlanok. A kormány figyelmét a már megismert és sürgősen megoldandó kérdésekre összpontosítja. A kormány elé benyújtott csomagterv abból indul ki, hogy a tulajdonreform, privatizáció alapvetően három fő forgatókönyv szerint valósulhat meg. Az első, a törvények útján való közvetlen rendelkezés, itt elsőként az önkormányzatok, vagy a társadalombiztosítás vagyonnal való feltöltését kell számításba venni. Második fő útként a vállalatok által kezdeményezett ún. spontán privatizáció kínálkozik, hatásos társadalmi ellenőrzés beiktatásával. Ez utóbbiról rendelkezik az állami vagyon védelméről szóló törvénytervezet. Hangsúlyozni kell, hogy amikor a kormány határozott intézkedésekre készül az állami vagyon védelmében, nem tesz egyebet, mint a világ sok országában megszokott módszerek némelyikét próbálja alkalmazni hazai körülmények között. (folyt.) 1989. december 11., hétfő 18:21
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Válasz a Magyar Gazdasági Kamara nyílt levelére (2. rész) (OS)
Ilyennek számít a kötelező vagyonértékelés és a kétes üzletekkel szembeni állami vétó lehetősége is. A kormánynak határozott álláspontja, hogy a tulajdonváltási folyamatnak a jelenlegi helyzetben egyaránt építenie kell az ún. spontán, valamint az állam által vezérelt privatizációra. A spontán privatizációt tehát nem kívánja megszüntetni, de gondoskodni kíván az ezzel esetlegesen járó egészségtelen jelenségek visszaszorításáról, a visszaélések megakadályozásáról, a nemzeti vagyon oltalmáról. Ezt a célt szolgálja az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló törvényjavaslat, amelynek tervezetét a kormány legutóbbi ülésén elfogadta. Meggyőződésem, hogy egy rugalmas állami ellenőrzés bevezetése nemcsak a nemzeti vagyon, hanem a spontán privatizációs folyamat jóhiszemű szereplőinek a védelmét is biztosítja. Nem lehet magánügy az állami vállalat értéke, zártkörű tárgyalásokkal nem lehet kizárni potenciális tulajdonosok széles körét A kormány határozottan leszögezi, hogy az állami vállalati tulajdont senki nem tekintheti a vállalati vezetés magántulajdonának, és ezért szükségesnek és jogosnak véli a társadalmi tulajdon védelmében megvalósítandó intézkedéseket. Azok a különleges bürokratikus intézkedések, amelyekre az Önök levele utal, meg sem közelítik a nyugati piacgazdaságokban az állami tulajdonos hasonló jellegű előírásait. A kormány tehát nem ért egyet az állami tulajdon vállalati tulajdonként való értelmezésével, mivel az széles tulajdonosi rétegeket zárna ki a társadalmasításból. Harmadik módszerként a kormány az esetről-esetre való privatizálást, szerkezetátalakítást tartja szükségesnek. Leginkább ez a típus hasonlít a piacgazdaságok privatizációs módszereihez. Ebben az esetben a privatizáció meghatározott forgatókönyv szerint, gondos előkészítéssel, az érintett vállalat szervezeti rendszerének és értékesítési stratégiájának megfelelő átalakításával történik. A kormány erre önálló szervezetet kíván létrehozni, ez az Állami Vagyonalap. Ez utóbbi szervezetnek lesz a feladata az állami ellenőrzés megszervezése is a spontán privatizációval kapcsolatban. Nem célunk a gazdaságot megbénító bürokratikus gépezet felállítása, nem kívánjuk elvenni a gazdálkodás felelősségét a vállalatvezetőktől. Nem ültetünk a nyakukba új ágazati minisztériumokat az 50-es évek szellemében, mint ahogy azt az egyik vádpont hangoztatja. Ezzel szemben határozottan törekszünk a valódi gazdák felkutatására, szerepük elterjesztésére, kiszélesítésére. (folyt.) 1989. december 11., hétfő 18:28
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Válasz a Magyar Gazdasági Kamara nyílt levelére (3. rész) (OS)
A Vagyonalap minden ellentétes beállítással szemben nem von el meglévő vállalati hatásköröket, nem sérti tehát a vállalatok önálló gazdálkodását. Hatásköri módosításokra kizárólag az állami szervek egymás közötti viszonyában kerülne a törvénytervezet alapján sor. A Vagyonalap kapná mindenekelőtt azokat a hatásköröket, amelyeket az átalakulási törvény eleve az állami vagyonkezelő szervezetre ruházott, és a Vagyonalaphoz kerülnének egyes olyan jogosultságok is, amelyek jelenleg az alapító szerveket illetik meg. Ezek közül a leglényegesebb az, hogy az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok társasággá történő átalakításának a joga a jövőben nem az alapító szerveket, hanem a központi vagyonpolitika megvalósítása érdekében a Vagyonalapot illetné meg. Az Állami Vagyonalapról és az ahhoz tartozó állami vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat tervezetét a kormány az 1989. december 2-án tartott ülésén elfogadta, és azt a Parlament januári ülésszaka elé fogja terjeszteni. E törvényjavaslat alapvető célja az, hogy megteremtse a tulajdon fokozatos és szerves folyamat útján történő átalakításához, ezen belül a gazdaság privatizációjáról szükséges szervezeti feltételeket. A kormány tulajdonpolitikájának központi eleme, hogy a magyar gazdaság valóságos és működőképes piacgazdasággá történő átalakítása nem képzelhető el a magántulajdon egyéni és társult formáinak érdemi megnövekedése, az állami tulajdon széles körének privatizációja nélkül. Bebizonyosodott, hogy a gazdaság tényleges decentralizációja önálló, az operatív irányítástól elkülönült, külső tulajdonosok nélkül nem teremthető meg. A hosszú távú tulajdonpolitikai célkitűzésünk ezért az, hogy kialakuljanak az egyéni és társult megántulajdon, valamint a közösségi tulajdon bevált formái. Biztosíthatjuk arról, hogy a mintegy 2 m.Md Ft-os nemzeti vagyon sorsát nemcsak a Magyar Gazdasági Kamara, hanem a kormány, valamennyi politikai párt, az egész közvélemény is felelősen mérlegeli. A tulajdonváltási politika megkezdése terén ezért a kormány kizárólag olyan alapvető lépéseket kíván tenni, amelyek élvezik a nemzet túlnyomó többségének a támogatását. Céljuk, hogy egyrészt biztosítsák a nemzeti vagyon megóvását, és ezzel a sikeres tulajdonpolitika megvalósításának lehetőségét a későbbi kormányok számára is, másrészt pedig megteremtsék a magyar gazdaság szempontjából kulcsfontosságú privatizációs folyamat szervezeti feltételeit. Ez a feltétele annak, hogy az általános választások után színrelépő Parlament és kormány sikerrel folytathassa a tulajdonviszonyok egész rendszerének átfogó átalakítását. Budapest, 1989. december 8. Tömpe István pénzügyminiszter-helyettes - Martony János kormánybiztos (OS) 1989. december 11., hétfő 18:36
Vissza » A hírhez kapcsolódik »