|
|
|
|
Ne legyünk menedzser-társadalom
|
Budapest, 1989. augusztus 30. (MTI-Press) - A hatvanas években divat volt Galbraith nyomán arról beszélni, hogy a tőkés társadalom megszűnt, átalakult menedzser-társadalommá, a tőkés már csak formai tulajdonos, a döntéseket a menedzserek hozzák. Ez a felfogás a mi hatóságok által irányított gazdaságunkban progresszívnek tűnt, hiszen nálunk is az jellemzett minden gazdasági reformtörekvést, hogy több hatalmat kell adni a vállalati vezetőknek, azaz a menedzsereknek. Inkább a divatokkal szembeni ellenérzés folytán jutottam el odáig, hogy a szocialista társadalomban is egyértelműen el kell választani a nagyvállalati szektorban a tulajdonos, a mendezser és a munkás funkcióit. Azt jóval később volt alkalmam megismerni, hogy a menedzserek hatalma a fejlett tőkés államokban sem valós, hogy a tulajdonosi hatalom a modern fogyasztói társadalmakban jobban és hatékonyabban érvényesül, mint a klasszikus kapitalizmus magántőkései esetében. alc. Hatalom és döntési jog Nézzük tehát, hogyan érvényesül a menedzserekkel szemben a tulajdonosi hatalom a modern tőkés társadalmakban. Abban Galbraith-nak igaza volt, hogy a vállalati stratégiát érintő kérdésekben a nagyobb hozzáértés és az előterjesztési jog a menedzserek kezében van. A hatalom azonban ebben az esetben sem azonos a döntési joggal. A döntési jog valóban érdemben a mendezsreké, tehát ők a saját véleményüket általában képesek elfogadtatni a tulajdonosi kollektívával, a részvényeseket képviselő közgyűléssel vagy az igazgatótanáccsal. Ez azonban még nem hatalom. Ha a tulajdonos azt tapasztalja, hogy a menedzser rossz javaslatokat terjesztett elő, rossz döntéseket javasolt, akkor gyorsan megszabadul tőle. Az ilyen vezetőnek nem könnyű elhelyezkednie, más tulajdonosi kollektíva sem alkalmaz szívesen olyan menedzsert, akiről kiderült - akarva-akaratlanul, de végeredményben -, hogy félrevezette a tulajdonosokat. A menedzser jövedelme, presztizse, karrierje tehát attól függ, hogyan szolgálta a tulajdonosok érdekeit. Az eset teljesen hasonló a miniszterek esetében is. A miniszter ugyan nagy hatáskörrel rendelkezik, de ha nem szolgálja a nevének megfelelően a hatalmat, akkor nem marad miniszter. De ez elmondható a képviselőkre is: ők gyakorolják a tényleges hatalmat, de ha a választók rájönnek, hogy nem az ő érdekeiket védik, nem választják meg újra őket. (folyt.)
1989. augusztus 30., szerda 13:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|