|
|
|
|
Nemzeti csúcs
|
Csúcshoz vezetett az utóbbi hónapok politikai hegymenete: a Népszabadság úgy értesült, hogy e hét végén nemzeti csúcstalálkozó lesz. Ott lesz mindenki, "aki számít", s mindenki, akire számítanak a magyar demokrácia elérésében. A mára vitathatatlan politikai erőcentrummá vált kormány elnöke, Németh Miklós előbb a politikai pártok, utóbb az érdekképviseleti szervek, végül a parlamenti bizottságok vezetőivel találkozik. Kockázat nélkül meg lehet jósolni, hogy ez önmagában is rendkívül fontos fejlemény a közeli és távolabbi jövő formálásában. Hisz a demokráciához vezető átmenet - ebben ma már senkinek sem lehet kétsége - nehezen megközelíthető "magasságokat" célzó "kapaszkodás". Olyan erőfeszítéseket kíván, amilyenekre szerencsésebb régiókban jobb gazdaság és több nemzedéknyi idő adatott. Ennek híján nekünk nincs más választásunk, mint az, hogy minden demokratikus politikai erő összefogásával kicentizzük a mozgás irányait. A gazdasági kényszerek és a lakossági tűrőképesség között olyan szűk az ösvény, hogy a legkisebb hiba is az összeomlás szakadékába, legalábbis a hosszú, kilátástalan válság mocsarába taszíthatja az országot. Nemcsak a józanság létparancsa, hanem az is, hogy a legkülönbözőbb politikai, gazdasági és társadalmi érdekek vektorainak eredője a tényleges nemzeti haladás felé mutasson. Elmúltak viszont azok az idők, amikor a "nemzeti érdekeket" valamiféle elvont szempontok alapján egy kizárólagos hatalmi központ szabta meg, feltétlen igazodást követelve. Ma már csak világos, könnyen értelmezhető, hogy úgy mondjam, kézzelfogható elvek és tettek körül lehet közmegegyezést teremteni. Ez, ha magától értetődően egyben-másban alkalmazkodást, egymáshoz igazodást is követel (mint minden együttműködés), kétségkívül önállóságukat és sajátos mivoltukat megőrző különböző erők viszonyán alapul. Kérdés tehát: milyen ez a viszony? Vicsorgó marakodás, kölcsönös vádaskodás, kiszorítósdi? Hatalmi könyökpárbaj, taktikázó intrikaparádé? Netán "ma neked, holnap nekem" elvű engedmények, vagy az erősebb lapos kényszere előtti meghunyászkodás? E kemény jelzőket sajnálatosan indokolják a távolabbi és egészen közeli múltunk egyes történései. (folyt.)
1989. december 7., csütörtök 13:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|