|
|
 |
|
 |
- A magyar gazdaság átalakítása - 1. folyt.
|
"Aki a saját pénzét költi, annak etikai, politikai
megfontolásból és a közgazdasági racionalitás alapján is azt a jogot
igénylem, hogy úgy költse el, ahogy akarja. Valósuljon meg a
magánszektor igazi, teljes liberalizálása, amibe beletartozik a
szabad üzemalapítás, a szabad ár, a szabad foglalkoztatás, bármilyen
értéktárgy - például nemesfém, deviza - szabad felhasználása, a
hazai pénz és a deviza szabad kivitele és behozatala, a szabad
külkereskedelmi tevékenység, a szabad pénzkölcsönzés, a hitelező és
az adós szabad megegyezésén alapuló kamat mellett, hogy csak a
legfontosabbakat említsem.
Annak viszont, aki nem a saját zsebéből fizet, hanem az
államéból, a körmére kell nézni, nevezzék az illetőt miniszternek,
vállalatvezetőnek, bankigazgatónak, menedzsernek, állami
részvénytulajdonosnak vagy állami részvénykezelőnek".
Ezt a megállapítást Kornai könyvében példával is szemlélteti, és
a példát a HVG külön keretben közli. Idézem ezt is:
"Vita folyik arról, hogy Magyarország vállalja-e a
világkiállítás rendezését. A következőket ajánlanám: azok a
kormányzati tisztviselők, bizottsági tagok, minisztériumi biztosok,
akik az előterjesztésért felelősséget vállalnak, ajánlják fel
jelzálogként személyes vagyonukat - öröklakásukat, nyaralójukat,
autójukat, műtárgyaikat.
Az előterjesztés melléklete tartalmazza ezeknek az értékeknek a
teljes leltárát. A világkiállításról szóló törvény helyezze előre
kilátásba azok bőkező megjutalmazását, akik a javaslatot
készítették, feltéve, hogy a kiállítás az ígért eredménnyel jár.
Ugyanez a törvény írja elő a jelzálog maradéktalan
érvényesítését, amennyiben a kiállítás anyagi kudarccal végződik.
Előre biztosítani kell az alkalmas szükséglakásokat, ahová az
előterjesztés készítői kudarc esetén átköltözhetnek". (folyt.)
1989. november 19., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|