|
|
 |
|
 |
India: A verdikt (2.rész)
|
Indiában, legalábbis 1977 óta, ez kiváltképpen igaz. 1989.
novemberében a Kongresszus (I) délen ugyanannak köszönhette
diadalát, aminek északon a megsemmisülését: az egész országon úrrá
lett általános establishment-ellenes hangulatnak. És ez a hangulat
közömbös volt az iránt, hogy a szövetségi szinten kormányzó pártot
bünteti-e, avagy a déli államokban kormányzó ellenzéki pártokat. Az
északi államok népességüknél fogva mindíg is meghatározó befolyással
voltak a választások kimenetelére, így a ,,hindi övezetben,, leadott
büntető szavazatok a központi hatalom elvesztését jelentették a
Kongresszus (I) számára. A novemberi választások egyik legfontosabb
tanulsága az, hogy az indiai választópolgárok eredményeket
követelnek a - központban vagy az államokban kormányzó - pártoktól,
és eljutottak az érettségnek arra a fokára, ahol már fel tudják
ismerni az eredményeket.
A büntető szavazatok túlsúlyával magyarázható, hogy az új
parlamentben egyetlen pártnak vagy pártszövetségnek sem lesz
abszolút többsége. India itt járatlan útra lépett. A függetlenség
elnyerése óta először állt elő ilyen helyzet, s ennek megvannak a
maga veszélyei. Még javában folytak a választások, amikor a mindíg
rendkívül körültekintő indiai sajtó elemzéseinek tucatjaiban az az
aggodalom bujkált, hogy ha a legerősebb, ám kisebbségben lévő
parlamenti párt vezetőjét bízza meg kormányalakítással az államfő,
és ez a Kongresszus (I) lesz (efelől soha nem volt kétség), akkor a
kormánypárt az ellenzék képviselőinek tömeges átcsábításával
próbálja majd megszilárdítani helyzetét, aminek nyomán tartós
politikai instabilitás időszaka köszönthet be.
Ezzel szemben az történt, hogy a Gandhi-kormány még a
szavazatszámlálás befejezése előtt benyújtotta lemondását, s három
nap múlva - Visvanath Pratap Szingh személyében - új miniszterelnöke
lett Indiának.
A bizonytalanság felhői azért még nem szakadoztak fel. A
Kongresszus (I) elleni harcban megedzett egységüket a volt ellenzéki
pártok egy olyan sajátos parlamenti képletben őrzik tovább, amelynek
tengelyét a kisebbségi kormányt adó ötpárti Nemzeti Front alkotja,
jobb és bal oldalán a Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) és a kommunista
pártok ,,teljes körű,,, ám ,,kritikai,, támogatásával. A választások
legnagyobb nyertese, az újjáéledő hindu azonosságtudatot képviselő
BJP természetesen saját belátása szerint fog dönteni arról, hogy
támogatásában mikor kerüljön túlsúlyba a kritikai elem. A baloldali
pártok is élhetnek ezzel a lehetőséggel, kevesebb mandátum
birtokában, de ugyanilyen szabadon. (folyt.)
1989. december 7., csütörtök 15:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|