|
|
 |
|
 |
Inia: A verdikt (1.rész)
|
Új-Delhi, 1989. december 7. csütörtök (MTI-Panoráma)
,,A nép kimondta az ítéletet, amelyet mi, teljes alázattal,
tiszteletben tartunk.,, Ezekkel a szavakkal vett búcsút a hatalomtól
India hatodik miniszterelnöke, Radzsiv Gandhi. Ötéves hivatali
idejének utolsó esztendeiben gyakran vádolták őt azzal, hogy
vezetési stílusa arrogáns, legfontosabb döntései a rossz értelemben
vett kabinetpolitika termékei, korszerűsítési programjai pedig
őszintétlenek a tömegekkel, amelyeknek a felemelésére hivatottak. A
novemberi országos parlamenti választásokon született verdiktben
Radzsiv Gandhi bukása is kimondatott, és ez a körülmény - talán mert
az ellenzék egész kampánya erre volt ,,kihegyezve,, - egy pillanatra
elhomályosította a közakarat által megfogalmazott többi
figyelmeztetést és tanulságot. Pedig ezek egytől egyig arra
vallanak, hogy India ismét útelágazáshoz érkezett.
Az ítélet nagyon szigorú volt a Nemzeti Kongresszushoz (I),
amely a mostani választásokon egy árnyalattal jobban szerepelt, mint
1977-ben, amikor az ellenzék először jutott hatalomra. Az 1984. évi
választásokon szövetségi szinten szerzett mandátumainak több mint a
felét elveszítette, s a hagyományos fellegvárainak számító északi
államokban - a ,,hindi övezeben,, -, valamint Oriszában és
Gudzsarátban elszenvedett veresége katasztrofálisnak nevezhető.
Mi idézhette elő a kománypárt ilyen mértékű visszaesését? Tették
fel a kérdést hitetlenkedő kommentárok. A most már ellenzéki
National Herald azt fejtegette, hogy a választópolgárok nem
akarhatták ezt az eredményt: a Kongresszus (I) a legerősebb
parlamenti párt maradt, sőt a négy déli államban ugyanolyan
megsemmisítő vereséget mért ellenzékére, amilyet ő szenvedett el
északon; szövetségi szinten a szavazók nagyon jelentős hányada
fejezte ki bizalmát iránta, s noha egyértelmű többséget senki nem
kapott, ez a párt került a legközelebb hozzá.
Az, hogy a Kongresszusnak még mindíg csaknem 200 mandátuma van,
illetve, hogy már 200 mandátuma sincs (az 1984. évi 415-ből),
természetesen nem ugyanaz az állítás. A Herald gondolatmenetéből ez
a megfontolás kimaradt, pedig szorosan kapcsolódik egy olyan
elmélethez, amely első megközelítésben támpont lehetett volna a
választási eredmények értékeléséhez. A modern demokráciákban a
választópolgárok nem annyira azokra a pártokra szavaznak, amelyeket
hatalomra kívánnak juttatni, hanem inkább azok ellen, amelyeket a
hatalmon kívül akarnak látni. Szavazatuk inkább megtorló, mint
jóváhagyó, inkább az ítélethozatal aktusa fejeződik ki benne, mint a
szorosabb értelemben vett választásé. Ezt egy neves társadalomkutató
fejtette ki tavaly a londoni The Economist-ban. (folyt.)
1989. december 7., csütörtök 15:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|