|
|
 |
|
 |
Az intézet sorsáról tárgyaltak Nagyfán (1. rész)
|
1989. december 7., csütörtök - Az eddigi formában, gyógyításnak álcázott büntetéssel nem működhet tovább a Nagyfai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézet, tehát a büntetést és a gyógyítást szét kell választani - ezzel a megállapítással, a csütörtökön Nagyfán tartott értekezlet minden résztvevője egyetértett. László Jenő igazságügyminiszter-helyettes, Kökény Mihály szociális és egészségügyi miniszterhelyettes, Kozma Pál vezérőrnagy, a büntetésvégrehajtás országos parancsnokának általános helyettese, valamint több, az intézet ügyében érintett szakember azzal a céllal tárgyalt a nagyfai vezetőkkel és dolgozókkal, hogy megnyugtató megoldást találjanak az intézet további sorsának alakítására.
Az értekezletet megelőző hónapokban nyilvánosságra került
ugyanis a beutaltak panasza, miszerint Nagyfán nem a gyógyítás a
cél, hanem a büntetés és a beutaltak dolgoztatása. A légkör ma már
olyan elviselhetetlen a felgyülemlett feszültségek miatt, hogy nem
halasztható az intézkedés. A beutaltak kétharmada úgynevezett
polgári beutalt, tehát bűncselekményt nem követett el,
szenvedélybetegségéből kellene itt kigyógyítani, mégis azonos
elbánásban részesülnek az elítéltekkel, ezért tiltakoznak a
büntetésvégrehajtási profil ellen.
A két miniszterhelyettes a minisztériumok elhatározásáról
tájékoztatta a dolgozókat. Eszerint az Igazságügyi Minisztérium az
intézetet működőképes állapotban, a működéshez szükséges
feltételekkel átadja a Szociális és Egészségügyi Minisztériumnak. A
jövő hét elején minden alkalmazottat megkérdeznek, hogy az
intézetben kíván-e tovább dolgozni, vagy marad más munkakörben az
igazságügyben. Javaslatukat a kormány, majd a Parlament elé
terjesztik, szándékuk szerint januárban. Felül kell vizsgálni a
beutalás jelenlegi gyakorlatát, az intézeti gazdaság további
működtetésének lehetőségeit, a profilváltás szakmai - tehát gyógyító
- feladatait, továbbá azt, hogyan illeszkedhet be az intézet az
alkohológiai ellátás rendjébe. Dönteni kell a jelenlegi beutaltak
sorsáról is. (folyt.köv.)
1989. december 7., csütörtök 18:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az intézet sorsáról tárgyaltak Nagyfán (2. rész)
|
A bejelentést elkeseredett hangú hozzászólások követték. A
dolgozók 90-95 százaléka ugyanis azt szeretné, ha a
büntetésvégrehajtásnál maradna az intézet. Attól tartanak, hogy ha
egészségügyi intézetként csak önként jelentkező alkoholbetegekkel
foglalkoznak, nem lesz, aki az eddig szinte minden évben nyereséges
gazdaságban dolgozik. Tönkremegy a gazdaság, az egészségügy pedig
nem tudja majd biztosítani a szükséges anyagiakat. A
büntetésvégrehajtástól kapott viszonylag magas dolgozói bérek
csökkennek, s az alkalmazottak 40-50 évesen már nem tudják
újrakezdeni az életüket más szakmában, a nyugdíjhoz pedig még
fiatalok. Nem vitatták viszont, hogy a jelenlegi felemás profilt
egyértelművé kell tenni. Elhangzott olyan javaslat, hogy miután
hazánkban nagy szükség lenne a börtönök korszerűsítésére, legyen
Nagyfa modern börtön. Az önkéntes betegek pedig kapjanak helyet
például a volt MSZMP vagy a Munkásőrség megüresedett épületeiben.
Szilárd János, a Szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi
Egyetem rektora sürgette a döntést: a vegyes állapot sok konfliktus
forrása, ezért az intézet vagy büntetésvégrehajtási, vagy
egészségügyi intézmény legyen. A rektor az utóbbival értett egyet, s
megkérdezte, melyik a fontosabb cél: a termelés vagy a gyógyítás?
A beutaltak sorsáról viszonylag kevesebb szó esett ezen a
megbeszélésen. Az utóbbi egy hét alatt 89 polgári beutalt
kényszerkezelését függesztették fel, s hazaengedték őket. Raska
László intézeti igazgató-főorvos szerint mindegyiknek van otthona.
(MTI)
1989. december 7., csütörtök 18:28
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|