|
|
|
|
Csúcs a háborgó tengeren - 3.
|
Miért ez a nagy megértés egymás iránt? Mihail Gorbacsov otthoni helyzete minden csak nem megnyugtató. Az Egyesült Államoktól és a Nyugattól szüksége van a gazdasági támogatásra - de nem csak arra, az erkölcsire, vagy még inkább a sikerre is, ami otthoni pozíciójának jót tesz. Az Egyesült Államoknak viszont Gorbacsovra van szüksége. Arra a politikára, amit ő képvisel, s ami lehetővé teszi egyebek között a kelet-európai demokratizálódást. Eközben pedig nagy kérdés, hogy a világnak mennyire van szüksége az ilyen hagyományos csúcstalálkozókra. Nem úgy tűnik, hogy akár Keleten, akár Nyugaton a két ,,nagy,, áldására várnának. Folyamatok indulnak meg, s mennek a maguk útján, s nem csak Kelet-Európában, s ezekhez manapság legfeljebb annyit lehet hozzátenni, amennyit most és itt ők tettek hozzá: vagyis hogy nem szabad sem siettetni, sem ösztönözni, még kevésbé akadályozni ezeket a folyamatokat. Lehet persze tárgyalni a leszerelésről, és szükség is van az ilyen megállapodásokra: de ha a világ kevésbé oszlik szembenálló táborokra, akkor ezek a megállapodások sokkal természetesebbek, szinte az élet követeli ki őket. S így nemigen lehet arra számítani, hogy akkora feltűnést keltenek. További kérdés: megengedheti-e magának a mai rohanó világban a két nagyhatalom államfője, hogy akár csak két napra is légmentesen elszigetelje magát a világtól? Amíg Bush és Gorbacsov a semleges Málta partjánál hajójának díszletei között az eget kémlelte, vajon alábbhagy-e az orkán, a Fülöp-szigeteken kis híján megdőlt az Amerikának nem közömbös rendszer, a kelet-európai változások közül pedig most az NDK-ban kapcsoltak újabb sebességre. Mindez nem puszta spekuláció. Erre utal, hogy a két államfő egyetlen perccel sem élvezte tovább egymás és Málta vendégszeretetét annál, ami elengedhetetlen volt. Sietősen távoztak. Mindketten szövetségeseikhez: egyikük Brüsszelbe, másikuk Moszkvába.+++
1989. december 4., hétfő 10:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|