|
|
|
|
Csúcs a háborgó tengeren - 1.
|
Valletta, 1989. december 4. hétfő (MTI-Panoráma) - Ilyen is ritkán történik meg: az amerikai elnök exkluzív interjút ajánlott, és senki nem jelentkezett érte. Az eset Máltán történt, december 2-án, s az egyetlen feltétel az volt, hogy az interjúért az elnököt szálláshelyén kellett (volna) felkeresni. E szálláshely a háborgó Földközi-tenger partjától kissé távolabb horgonyzó Belknap cirkáló volt, s a méteres hullámok, a szakadó eső, a máltaiak szerint soha nem látott ítéletidő megkímélte az elnököt attól, hogy valaki a szaván fogja. Pedig a szárazföldön, alig tizenkét kilométerrel odébb a patinás 16. századbeli épületben vagy két és fél ezer újságíró áhítozott a hírekre. A csúcs első napjának délutánján mindhiába. Nemcsak közülük nem ment senki a hajóra, de az elnök is értékes és eredetileg tárgyalásokra szánt órákon át hajója foglya volt. Hajójáé, meg azé az ötleté, hogy a csúcstalálkozót ilyen látványos és szokatlan helyen tartsák.
Ezen a csúcstalálkozón jószerével semmi nem úgy és ott történt, ahogyan és ahol eltervezték. Főszereplővé lépett elő az időjárás, és aki odafigyelt hasznos hajózási ismereteket is szerezhetett. Egy másik tanulsága is volt a csúcsnak: az első napi meglepetés, miszerint Gorbacsov nem a Szláván, hanem a - kizárólag Raisza Gorbacsova sokak által furcsállt jelenléte miatt beiktatott - harmadik, ,,civil,, hajón, a Makszim Gorkijon fog lakni, szinte megmentette a csúcstalálkozót. Hadihajós találkozó ugyan nem lett belőle, de legalább a tengeri jelző megmaradhatott. Kivétel nélkül minden találkozót a Gorkijon tartottak, amely a kikötő partfalának védelmében kevésbé volt kitéve a 100 km-es óránkénti sebességgel fújó szélnek. Ez viszont váratlan fegyvertény lett Gorbacsov számára: végülis váltakozó vendéglátás helyett kizárólagos házigazda lett. (folyt.)
1989. december 4., hétfő 09:52
|
Vissza »
|
|
Csúcs a háborgó tengeren - 2.
|
A csúcstalálkozó befejeztével a nem mindig a legcélszerűbben működő sajtóközpontban csak nehezen csillapodtak a kedélyek. Túl sok volt a váratlanság, túl kiszámíthatatlan volt a csúcs. No, nem ami az érdemi részét illeti, elsősorban a körülmények okoztak fejfájást. Valószinűleg abban is rekordot javított ez a csúcstalálkozó, hogy egyetlen igazi tájékoztatót sem tartottak: a sajtófőnökök első estére tervezett szárazföldi sajtóértekezletét elmosta a vihar: egyszerűen nem jutottak ki a partra. Másnap az amúgyis csak a kiváltságosoknak megközelíthető - mert eredetileg a két hajóra tervezett - államfői sajtótájékoztatója pedig minden előzetes bejelentés nélkül elmaradt. Előzőleg, a közös nyilatkozat felolvasására szánt találkozó ugyanis váratlanul sajtóértekezletté szélesedett, amely után Bush és Gorbacsov már feleslegesnek tartotta a külön-külön tájékoztatót. Vagy talán benne volt ebben az is, hogy nemigen volt miről tájékoztatni? Az időjárást és az örökös helyszínváltozást látva, igazán pont az történt - illetve nem történt - amit az érintettek ígértek. Az utolsó percig senki nem hitte, hogy tényleg nem lesznek látványos bejelentések, nem lesz megállapodás, és legfeljebb jó hangulatban ismerkedni fognak egymással. A meglepetés az volt tehát, hogy elmaradt a meglepetés. Legközelebb majd másként lesz: június második felére, a washingtoni csúcsra aláírásra készen áll majd a START-megállapodás. Ezt a két külügyminiszter januárban Moszkvában készít elő. Az sem volt meglepetés, hogy nem mindenben értenek egyet, s az sem, hogy a kelet-európai változásokat az érintettek saját ügyének tekintik. Arra viszont nem lehetett számítani, hogy egyikük se használta ki a másik ellen azt, amit módja lett volna kihasználni. Bush szinte mentegetőzött, amiért kénytelen aggódni a salvadori gerillákhoz szakadatlanul érkező szovjet fegyverek miatt - de ő nem vádolja Moszkvát, csak megemlíti, hogy ,,talán félrevezetik,,. És Gorbacsov se tett szemrehányást, amiért Bush éppen a béke-csúcs előestéjén rendelt el szükség esetére fegyveres beavatkozást a Fülöp-szigeteken. (folyt.)
1989. december 4., hétfő 09:59
|
Vissza »
|
|
Csúcs a háborgó tengeren - 3.
|
Miért ez a nagy megértés egymás iránt? Mihail Gorbacsov otthoni helyzete minden csak nem megnyugtató. Az Egyesült Államoktól és a Nyugattól szüksége van a gazdasági támogatásra - de nem csak arra, az erkölcsire, vagy még inkább a sikerre is, ami otthoni pozíciójának jót tesz. Az Egyesült Államoknak viszont Gorbacsovra van szüksége. Arra a politikára, amit ő képvisel, s ami lehetővé teszi egyebek között a kelet-európai demokratizálódást. Eközben pedig nagy kérdés, hogy a világnak mennyire van szüksége az ilyen hagyományos csúcstalálkozókra. Nem úgy tűnik, hogy akár Keleten, akár Nyugaton a két ,,nagy,, áldására várnának. Folyamatok indulnak meg, s mennek a maguk útján, s nem csak Kelet-Európában, s ezekhez manapság legfeljebb annyit lehet hozzátenni, amennyit most és itt ők tettek hozzá: vagyis hogy nem szabad sem siettetni, sem ösztönözni, még kevésbé akadályozni ezeket a folyamatokat. Lehet persze tárgyalni a leszerelésről, és szükség is van az ilyen megállapodásokra: de ha a világ kevésbé oszlik szembenálló táborokra, akkor ezek a megállapodások sokkal természetesebbek, szinte az élet követeli ki őket. S így nemigen lehet arra számítani, hogy akkora feltűnést keltenek. További kérdés: megengedheti-e magának a mai rohanó világban a két nagyhatalom államfője, hogy akár csak két napra is légmentesen elszigetelje magát a világtól? Amíg Bush és Gorbacsov a semleges Málta partjánál hajójának díszletei között az eget kémlelte, vajon alábbhagy-e az orkán, a Fülöp-szigeteken kis híján megdőlt az Amerikának nem közömbös rendszer, a kelet-európai változások közül pedig most az NDK-ban kapcsoltak újabb sebességre. Mindez nem puszta spekuláció. Erre utal, hogy a két államfő egyetlen perccel sem élvezte tovább egymás és Málta vendégszeretetét annál, ami elengedhetetlen volt. Sietősen távoztak. Mindketten szövetségeseikhez: egyikük Brüsszelbe, másikuk Moszkvába.+++
1989. december 4., hétfő 10:05
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|