Rendszerváltás és az MTI

	Hosszú út vezetett a bukáshoz (1. rész)
Mészáros István az MTI kiküldött munkatársa jelenti: 1989. december 4. hétfő (MTI) - A magyar női kézilabdázás évekkel ezelőtt megkezdődött látványos zuhanása, a most Dániában zajló világbajnoki selejtezőn befejeződött; az a csapat, amelyet egykor a világ legjobbjai között jegyeztek, szégyenszemre már az első megmérettetésen, a csoportküzdelmekben elégtelenre vizsgázott - csak a svédek ellen tudott pontot szerezni, a hollandok és a keletnémetek ellen viszont vereséget szenvedett - s ezzel elveszítette jogát, hogy folytassa szereplését a vb-döntős részvételért. Pedig már az is figyelmeztető jel volt, hogy 1986-ban, a hollandiai ,,A,, világbajnokságon, a legjobbak mezőnyében a várakozástól elmaradva csak 8. lett az együttes. A következő világversenyen, a két évvel ezelőtti bulgáriai ,,B,, vb-n sem sikerült megvalósítani a célkitűzést, a csapatnak a 3. helyezés nem volt elegendő ahhoz, hogy Szöulban olimpiai résztvevő lehessen. A kudarc utáni kapitányváltást követően Szabó István vezetőedző jól látta, hogy hosszabb távra kell terveznie, s csak úgy érhet el sikereket, ha mind több lehetőséget biztosít a legtehetségesebb fiataloknak. Igen ám, de elképzeléseit nem tudta véghezvinni, mert az általa kiszemelt ,,húzóemberek,, már hetek, sőt hónapok óta nem álltak rendelkezésére. S ebben hibás a szakember is, mert hagyta elveszíteni Elekes Csillát, Kiss Évát és Géczi Anikót is, akik versenyzői pályafutásukat az NSZK-beli Brémában kívánják folytatni. Ugyan mindhárom játékos, akik közül Elekes és Kiss érvényes klubszerződést felrúgva távozott külföldre, többször felajánlotta, hogy szívesen szerepel a válogatottban, vállalja az edzőtáborozásokat, az utazásokat, csak ne tiltsák el őket, engedjék játszani új klubcsapatukban. A szövetség vezetése - állítólag külső nyomásra - a keménykéz-politikáját választotta: erre a kérésre nemet mondott, a szövetségi kapitány pedig szó nélkül belenyugodott ebbe a döntésbe... Utánuk aztán kivált a csaknem két évtizedes kézilabdás múlttal rendelkező Gódorné Nagy Mariann, aki úgy érezte, hogy rá, túl a ,,harmincon,,, ebben a magyar nemzeti együttesben már nincs szükség. S persze hogy nem volt vége: vélt, vagy valós sérelmek miatt lemondta a szereplést a Gódornéhoz hasonló szintű másik két klasszis, György Anna és Rácz Mariann is. A rutinos játékosok így szép sorban elfogytak, s az alakuló, formálódó fiatal csapat ott maradt meghatározó egyéniségek nélkül. (folyt.köv.) 1989. december 4., hétfő 11:55
Vissza » Folytatásokkal »