|
|
|
|
- Privatizálási törvény - 1. folyt.
|
- Én mindenféleképpen elkerülném azt, hogy megjelöljük az állami tulajdon pontos százalékos arányát, a tulajdonváltási folyamatnak a végpontját. Ez a tulajdonváltási folyamat, amit nevezhetünk privatizációnak is, viszonylag hosszabb történelmi időszakot kell, hogy átfogjon. Ennek az időtartamát sem szeretnénk megmondani pontosan, ez lehet 5 év, 6 év, 8 év, sőt 10 év. Való igaz, hogy ennek a tulajdonváltási folyamatnak a végpontján szeretnénk egy olyan állapothoz jutni, ahol a párttulajdon és annak különböző formái, egyéni, társult és egyéb formái - legalábbis a gazdaság oly sok szférájában meghatározó, uralkodó szerepet töltenek be és a magántulajdonhoz képest az állami tulajdon erős kisebbségbe szorul. Hogy ez 10 százalék, 20 százalék, 25 százalék, ezt azt hiszem, most felesleges megmondani. - Milyen ágazatokban kezdődne el a privatizálás az önök tervei szerint? - A privatizálás, vagy a tulajdonváltási folyamat valójában elkezdődött már, különösen ami ennek az úgynevezett spontán formáját illeti, az állami vállalatok egyre bővülő körben viszik át a vagyontárgyaikat vegyes vállalatokba, új társaságokba, ez is voltaképpen a privatizálódásnak egy formája. Ami az ágazati preferenciákat illeti, nem állítunk fel rangsort arra nézve, hogy ezt, vagy azt az ágazatot kell először, majd egy másikat később privatizálni. Ezt nem is nagyon lehetne megtenni, mert ez a folyamat jó része spontán. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy vannak olyan szektorok, területek, ahol azért a privatizáció ígénye erősebb, mint másutt. Itt gondolok elsősorban a kiskereskedelmre, a vendéglátóiparra, szolgáltatásokra, ahol úgy érzem, hogy talán a legabszurdabb következményekhez vezetett az akkori államosítás és úgy érzem, hogy talán ezen a területen különleges, a szektorhoz igazított eszközöket is lehetne a privatizáció meggyorsítása érdekében alkalmazni. (folyt.)
1989. november 30., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|