|
|
 |
|
 |
- Privatizálási törvény - 1. folyt.
|
- Én mindenféleképpen elkerülném azt, hogy megjelöljük az állami
tulajdon pontos százalékos arányát, a tulajdonváltási folyamatnak a
végpontját. Ez a tulajdonváltási folyamat, amit nevezhetünk
privatizációnak is, viszonylag hosszabb történelmi időszakot kell,
hogy átfogjon. Ennek az időtartamát sem szeretnénk megmondani
pontosan, ez lehet 5 év, 6 év, 8 év, sőt 10 év.
Való igaz, hogy ennek a tulajdonváltási folyamatnak a végpontján
szeretnénk egy olyan állapothoz jutni, ahol a párttulajdon és annak
különböző formái, egyéni, társult és egyéb formái - legalábbis a
gazdaság oly sok szférájában meghatározó, uralkodó szerepet töltenek
be és a magántulajdonhoz képest az állami tulajdon erős kisebbségbe
szorul. Hogy ez 10 százalék, 20 százalék, 25 százalék, ezt azt
hiszem, most felesleges megmondani.
- Milyen ágazatokban kezdődne el a privatizálás az önök tervei
szerint?
- A privatizálás, vagy a tulajdonváltási folyamat valójában
elkezdődött már, különösen ami ennek az úgynevezett spontán formáját
illeti, az állami vállalatok egyre bővülő körben viszik át a
vagyontárgyaikat vegyes vállalatokba, új társaságokba, ez is
voltaképpen a privatizálódásnak egy formája.
Ami az ágazati preferenciákat illeti, nem állítunk fel rangsort
arra nézve, hogy ezt, vagy azt az ágazatot kell először, majd egy
másikat később privatizálni. Ezt nem is nagyon lehetne megtenni,
mert ez a folyamat jó része spontán. Ettől függetlenül úgy érzem,
hogy vannak olyan szektorok, területek, ahol azért a privatizáció
ígénye erősebb, mint másutt. Itt gondolok elsősorban a
kiskereskedelmre, a vendéglátóiparra, szolgáltatásokra, ahol úgy
érzem, hogy talán a legabszurdabb következményekhez vezetett az
akkori államosítás és úgy érzem, hogy talán ezen a területen
különleges, a szektorhoz igazított eszközöket is lehetne a
privatizáció meggyorsítása érdekében alkalmazni. (folyt.)
1989. november 30., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|