|
|
 |
|
 |
- Népszavazás - DLF - 1. folyt.
|
Az az érv azonban, hogy az államfő nem fog sok vizet zavarni,
nem felelt meg a valóságnak. A jövőbeni államfő jogköre ugyanis
rendkívül széleskörű. Nemcsak a hadsereg főparancsnoka lesz, hanem a
parlamentet is feloszlathatja, sőt a rendkívüli állapotot is
kihirdetheti.
Ha figyelembe vesszük, hogy a volt kommunista, ma Szocialista
Párt képviselői egy esetleges új kormányban minden bizonnyal
megtarthatják a belügyi és a honvédelmi tárcát, akkor Pozsgay
államfővé választása esetén akkor is maradt volna a régi hatalmi
struktúra túlsúlya, ha a szabad választáson az ellenzéki pártok
győznének. A kommunisták hatalmának ilyen konzerválásába az új,
demokratikus ellenzék nem egyezhetett bele, és a magyar lakosság
demokrácia iránti érzékére vall, hogy felismerte a népszavazás
jelentőségét, és a jövőben megválasztandó parlamentre bízta az új
államfő megválasztását.
Egy másik okból is tévesen döntött a Demokrata Fórum, amikor a
népszavazás bojkottjára szólította fel a lakosságot. Kádár éppen
azzal konszolidálta hatalmát, hogy az embereket távol tartotta a
politikától. Elriasztotta őket a politizálástól részben
megfélelmlítéssel, részben azzal az ígérettel, hogy a párt mindig
tudja, mi a becsületes magyar dolgozók érdeke. Végzetes
következményekkel járhatott volna, ha az emberek ismét azokra
hallgattak volna, akik azt mondták nekik, hogy maradjanak otthon,
hiszen a népszavazáson nincs miről dönteni. +++
1989. november 28., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|