|
|
 |
|
 |
- Bonyodalmak az ÁPISZ ... - 2. folyt.
|
- Tényleg ez áll a cikkben.
- Bundás nők sétálnak a Citycorp., a Bank Naational de Paris és
Sumitomo Corporation hivatalai előtt. Ha bemegy az ember egy
ÁPISZ-üzletbe, mindjárt látja, hogy miért érett az átalakításra. A
rezsiköltség alacsony, két kiszolgáló van a Bartók Béla úti üzletben
15 vevőre, és két másik árukat rak fel a polcokra, amelyek tele
vannak azonos ceruzákkal és tömbökkel, még Capitaly-t is árul
az üzlet. De az ilyen üzletek eladása 40 éves állami tulajdon után
sok olyan kérdést vet föl, amire a privatizálás hirdetői és ellenzői
egyaránt nehezen tudnak választ találni.
- A pénz, a jólét ráragad néhány magyarra, például Rényi
Gáborra, aki computerek importjával foglalkozik és ezüst színű
Mercedese van sofőrrel. Nem értem, hogy miért csak a politikusoknak
lehetne szép autójuk? A privatizálási kérdésekre Rényi kérdésekkel
válaszol. Kinek kell azt eldönteni, hogy ki legyen gazdag? Ki dönti
el, hogy mi méltányos ár? 40 éves tervgazdaságból új korszakba
megyünk és ez a változás nem fog megtörténni máról-holnapra - mondja
Rényi Gábor a Wall Street Journal munkatársának.
Az ÁPISZ-ügyről az a véleménye, hogy zavaros ügy, míg egy másik
magyar üzletember szerint: felér egy pénzügyi botránnyal.
- Mint annyi minden más Kelet-Európában, a privatizálás ügye is
tele van politikával. A baloldal azt állítja, hogy a nép vagyonát
túl olcsón adják el. Ribánszki Róbert szerint ingyen adják a családi
ezüstöt.
Jobboldalról az a vélemény, hogy az olyan privatizálás, mint az
ÁPISZ, méltánytalnul gazdagítja a kommunista vállalatvezetőket, akik
most felhatalmazást kaptak az új törvények értelmében, hogy eladják
az állami vállalatokat önmaguknak. Ezek a vállalatvezetők
Magyarország kapitalista újgazdagjai. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|