|
|
 |
|
 |
- Keletnémet fejlemények - 1. folyt.
|
Birmann száműzetése bombaként érte a keletnémet írókat,
művészeket. Hatalmas szolidaritási akció indult, számos prominens
kultúrmunkás aláírásával folyamodványt intéztek Honeckerékhez:
vizsgálják felül a Birmann elleni döntéseket. De a rezsim
hajthatatlan maradt, sőt nyomást gyakorolt a folyamodvány aláíróira.
Aki nem volt hajlandó visszavonni aláírását, azt kiutálták az
NDK-ból.
Ezzel kezdődött meg a legjobb keletnémet írók, színészek,
rendezők egy részének exodusa, más részüknek pedig, azoknak, akik
nem voltak hajlandók kivándorolni, hazai kiközösítése.
Egy évvel Birmann eltávolítása után önként ment nyugatra Sara
Kirch, akit a német nyelvterület legjelentősebb élő lírikusának
tekintenek. Birmann most nyílt levelet intézett a költőnőhöz, s
ebben fejti ki véleményét az NDK-beli változásokról. Egyáltalában
nem elnéző és nem megbocsájtó. Kertelés nélkül kimondja, mennyire
undorodik azoktól a keletnémet prominensektől, akik ma a reformerek
élvonalába tolakodnak.
Birmann, a tőle megszokott stílusban, enyhe trágárságoktól sem
tartózkodva tör pálcát azok fölött az írók fölött - s itt néven
nevezi Stefan Heymet, Kristof Heint, Heiner Müllert - akik
Honeckerék engedélyével bármikor látogatást tehettek Nyugaton, és
még ma is óvakodnak attól, hogy kiejtsék szájukon a nem engedéllyel
kiutazó, hanem nyugatra kiebrudalt kollégák nevét: Sara Kirchét,
Günter Kunertét, Reiner Kunzét és az övét, Birmannét.
Hitványnak minősíti Klaus Höpke kulturpolitikust, az ostobaság
könnyűsúlyú bajnokát, aki most is felszínen akar maradni. Hermann
Kant, az írószövetségi elnök cinikus csűrés-csavarásait és Stephan
Hermlint, a talmi írót, Honecker hervadt kebelbarátját. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|