|
|
 |
|
 |
Beetetés
|
"Jóska, alapjában véve rendes srác lenne, csakhát..." és
többnyire senki sem fejezi be a mondatot. Valahogy nem akaródzik
kimondani, ez a 19 éves, egykor jó tanuló, minősített sportoló
Jóska, kábítószerélvező.
Technokol rapiddal kezdett, mint a legtöbb sorstára, de sokat
fájt tőle a feje, ezért áttért a gyógyszert-alkohollal "kúrára".
Vényt hamisított, kitartóan udvarolt egy korabeli nővérkének, ha
kellett, lopott is - főleg morfiumot - csak meglegyen a mindennapi
dózisa. Ha nagy ritkán nem lett meg, Jóska végigjárta a
virágüzleteket, szárított mákgubókat vett, azokból teát főzött: nem
volt olyan tiszta, olyan jó, mint a zöld mákgubókból csapolt ópium,
de végszükség esetén megtette.
Jóska manapság már menőnek számít, az ifjaknak ő magyarázza,
miből mennyit kell bevenni, hogyan lőhetik be magukat a legjobban. Ő
viszont kezd leszokni a pótszerekről, állítólag dolgozik,
megengedheti hát magának a marihuánát. Igaz, elkérnek 150-200
forintot is egy szálért, de megéri. Legalábbis Jóska szerint, aki
már nem is tudna létezni a drog nélkül.
Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna a
kábítószerhelyzetről bármit is papírra vetni. Ma már lehet. Az
egészségügy, a rendőrség s a különböző karitatív szervezetek úgymond
"hozzáláttak a probléma kezeléséhez". Beindult a
drogpropaganda-gépezet: szórólapok, telefonos tanácsadók és hasonlók
várják a szülők, jobb esetben az érintettek jelentkezését. Hogy
mennyire hatékony a szóban forgók rendszer, most ne firtassuk,
örüljünk, hogy egyáltalán létezik. Húszegynéhány évet ugyan késett,
de van. S a nagyvonalú becslések szerint kuncsaftjuk is lenne,
megközelítőleg ötvenezer többé-kevésbé rendszeres
kábítószer-fogyasztó.
Nyugalomra persze semmi ok, korán sem kezeljük még súlyának
megfelelő elővigyázatossággal a drogproblémát. Emlékezzünk csak
Már
a hatvanas évek közepén fel-felbukkantak szerves oldószerektől bűzlő
fiatalok, ám a szipuzókkal - kevés kivételtől eltekintve - csak a
rendőrség került közelebbi kapcsolatba. Annak ellenére, hogy már
akkor is sokan hajtogatták: ez nem rendőri ügy. De az volt, mert
annak kellett lennie. Hiszen a társadalom azt hazudta önmagának,
hogy aki dolgozik, tanul, az érvényesülhet is, a szipuzók azonban
könnyű életre vágynak - értsd: munka nélkül akarnak jól élni -, ami
ebben a társadalmi rendszerben megengedhetetlen. (folyt.)
1989. november 29., szerda 12:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|