|
|
|
|
- Népszavazás - DLF - 1. folyt.
|
Az az érv azonban, hogy az államfő nem fog sok vizet zavarni, nem felelt meg a valóságnak. A jövőbeni államfő jogköre ugyanis rendkívül széleskörű. Nemcsak a hadsereg főparancsnoka lesz, hanem a parlamentet is feloszlathatja, sőt a rendkívüli állapotot is kihirdetheti. Ha figyelembe vesszük, hogy a volt kommunista, ma Szocialista Párt képviselői egy esetleges új kormányban minden bizonnyal megtarthatják a belügyi és a honvédelmi tárcát, akkor Pozsgay államfővé választása esetén akkor is maradt volna a régi hatalmi struktúra túlsúlya, ha a szabad választáson az ellenzéki pártok győznének. A kommunisták hatalmának ilyen konzerválásába az új, demokratikus ellenzék nem egyezhetett bele, és a magyar lakosság demokrácia iránti érzékére vall, hogy felismerte a népszavazás jelentőségét, és a jövőben megválasztandó parlamentre bízta az új államfő megválasztását. Egy másik okból is tévesen döntött a Demokrata Fórum, amikor a népszavazás bojkottjára szólította fel a lakosságot. Kádár éppen azzal konszolidálta hatalmát, hogy az embereket távol tartotta a politikától. Elriasztotta őket a politizálástól részben megfélelmlítéssel, részben azzal az ígérettel, hogy a párt mindig tudja, mi a becsületes magyar dolgozók érdeke. Végzetes következményekkel járhatott volna, ha az emberek ismét azokra hallgattak volna, akik azt mondták nekik, hogy maradjanak otthon, hiszen a népszavazáson nincs miről dönteni. +++
1989. november 28., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|