|
|
 |
|
 |
Hová vezet a római út? - 1.
|
1989. november 27. hétfő (MTI-Panoráma) - Köztudomású, hogy minden út Rómába vezet. De hová vezet a római út? - Találgatják mostanában Moszkvában Mihail Gorbacsov olaszországi látogatása előtt. A hétköznapi logika szerint fölösleges a kérdés, mert magában foglalja a választ. A politikai logika azonban más. Megfigyelők szerint korántsem csak Rómába vezet, hanem Málta partjaihoz is, Strasbourgba is és talán még messzebbre is.
Moszkvában általában négy síkon várnak előnyöket a szovjet
államfő olaszországi és vatikáni látogatásától: kétoldalú,
kontinentális, globális és morális tekintetben.
A kétoldalú viszonyban elsősorban az élénk, nagy múltú gazdasági
kapcsolatok bővülését és megszilárdulását remélik. A figyelem
kiváltképp a szovjetunióbeli olasz tőkebefektetésekre irányul.
Folyamatban vannak a tárgyalások különböző olasz vállalkozásokról.
Lehetséges, hogy a közeljövőben olasz üzletemberek mintegy 4 trillió
lírát fektetnek be a szovjet energetikába, autógyártásba,
távközlésbe, vegyiparba, élelmiszeriparba, textiliparba, cipőiparba
és kiskereskedelmi hálózatba. Gorbacsov mostani látogatásától egész
megállapodás-sorozat aláírását várják.
A szovjet fél korszerű technológiák és szervezési módszerek
meghonosítását és a krónikus áruhiány enyhítését szeretné elérni. Az
utóbbiak garanciákat várnak a szovjet vezetéstől befektetendő
tulajdonuk biztonságára és jövedelmeik szabad felhasználására nézve.
Minderről bizonyára sok szó esik majd a szovjet vezető és olasz
partnerei között.
Mihail Gorbacsov római látogatásának kontinentális jelentőségét
az adja, hogy a szovjet vezetőnek módja lesz olasz partnereivel
együtt beépíteni néhány téglát a közös európai házba. Moszkvában azt
rebesgetik, hogy Gorbacsov - akárcsak korábbi külföldi látogatásain
- most is jelentős regionális kezdeményezéssel rukkol elő, ezúttal
Dél-Európára és a földközi-tengeri térségre vonatkozóan.
A szovjet-olasz politikai dialógusnak a kétoldalú kapcsolatok
keretein messze túlmutató jelentőséget tulajdonítanak Moszkvában.
Olaszország a NATO és az EGK tagja, a Szovjetunió pedig a Varsói
Szerződés vezető hatalma és a KGST tagja. Mivel az egyébként
biztatóan alakuló kelet-nyugati párbeszéd még nem jutott el arra a
szintre, hogy állandó szervezeti kerete legyen, egyelőre a különböző
katonai szövetségi rendszerek és gazdasági tömörülések tagjai
közötti kétoldalú tárgyalások alkotják a kelet-nyugati együttműködés
pilléreit. (folyt.)
1989. november 27., hétfő 12:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|