|
|
 |
|
 |
Fidesz akadémia
|
München, 1989. november 12. (SZER, Zene, szó) - A Fidesz
akadémiáról lesz szó, amely immár harmadik kurzusánál tart, címe:
Hogyan veszett ki a társadalomból a szolidaritás?
Szilágyi Sándor budapesti külső munkatársunk is megjelent a
kedden megtartott előadáson. Beszámolója következik:
- Immár harmadik sorozatát, hivatalos nevén kurzusát indította
el a Fidesz akadémia. Mielőtt röviden ismertetném az új sorozat első
előadását, vonjuk meg a kezdeményezés eddigi mérlegét. Éspedig a
legilletékesebb segítségével.
Vígh Mónikát, a Fidesz akadémia egyik szervezőjét kérdezem,
hogyan vonná meg a Fidesz akadémia eddigi előadásainak mérlegét?
Elmaradt a várakozásoktól, teljesítette, vagy esetleg túlszárnyalta
azokat?
- Két kurzus volt eddig. Az első az Ezredvég, avagy hogyan éljük
túl a XX. századot? címet viselte. Ez főleg inkább filozófikusabb
előadásokat tartalmazott arról, hogy milyen ideológiák élnek ma a
XX. század végén arról, hogy az emberiség hova jutott, és milyen
civilizációs helyzetbe került, és hát hogyan lehet túlélni, vagy
hogyan lehet tovább lépni ebből? A második pedig inkább egy
szociológiai kurzus volt, a lelkibeteg társadalmat, a lelkibeteg kis
közösségeket vette számba.
Úgy hiszem, hogy az előadások a várakozásokat teljesítették.
Nagyon magas színvonalú és egyben közérthetőek voltak. Az utána
következő beszélgetések talán már kevésbé sikerültek, látható volt,
hogy nem maradt rajtunk sem nyomtalanul fiatalokon sem az elmúlt 40
év. Nem nagyon tudunk kommunikálni. Nem nagyon tudunk a tárgyról
beszélgetni. (folyt.)
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Fidesz akadémia - 1. folyt.
|
- Ez azt a címet viseli, hogy Hogyan veszett ki a társadalomból
a szolidaritás? Fő problémája tulajdonképpen a szegénység lenne. Ez
többféle megközelítésben. Szociológiai szempontból. Ezt Havas Gábor
előadásában hallhattuk. Úgy hiszem, hogy talán most jobban
számíthatunk arra, hogy valódi beszélgetés alakul ki a téma után,
hiszen ez szorosan húsba vágó, nagyon aktuális.
- A november 7-iki, kedd esti előadás témája tehát a szegénység
volt. Felkért előadója pedig Havas Gábor szociológus, az 1977-ben
létrehozott Szegényeket Támogató Alap, közismert nevén: SZETA egyik
alapítója.
Havas Gábor előadásában a kádárizmus jelenségét, az úgynevezett
struktúrális szegénységet írta le. Azt a folyamatot, melynek során a
téeszesítések nyomán a földjükről elűzöttek beáramlottak a
betonmetropolisba, s ingázó, albérletező, munkásszállás, sufni-és
pincelakó, betanított, vagy segédmunkaerő lett belőlül. Az extenzív
iparosítás szükségletei szerint.
Az érem másik oldala: elnéptelenedett, elöregedett falvak,
melyekből elhúzódik a munkaalkalom, a téesz, a tanács. Nincs bolt,
nincs út, nincs járda, az ivóvíz ihatatlan a nitráttól, az üresen
maradt házakba pedig beköltöznek az elvándorlóknál is szegényebbek:
a sokgyermekes, tanulatlan cigányok, akiknek már végképp nem jut
munka. Mára szinte teljesen reménytelenné, visszafordíthatatlanná
vált ez a folyamat. De hallgassuk meg erről a téma szakértőjét:
Havas Gábort, a mai est előadóját arra kérem, hallgatóinknak
röviden mondja el, amit az egyik borsodi faluban tapasztalt.
(folyt.)
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Fidesz akadémia - 2. folyt.
|
- Egy olyan faluról van szó - és ilyen falu sok száz van az
országban -, amelyet az elmúlt 20-30 év gazdasági-és
településpolitikája teljesen tönkre tett, kiszipolyozott és
kivéreztetett. Ennélfogva a valamikor ott élő parasztok, illetve
ivadékaik túlnyomó többsége eltávozott. Ma már csak néhány nyugdíjas
él ott közülük. Viszont közben beköltöztek oda a környező
cigánytelepekről a cigánycsaládok.
Ez a falu ma is teljes elzártságban él. A külvilág bélyegét
viseli magán, és gyakorlatilag minden aktív korú lakója
munkanélkülinek tekinthető.
- S mit lehet tenni?
- Egészen biztos, hogy jelentős forrásokat kellene elkülöníteni
arra a célra, hogy ezekben a falvakban komolyabb változásokat
lehessen elindítani. Egyrészt gondolok az infrastruktúrális
beruházásokra, másrészt egyéb lehetséges befektetésekre, de ezeket
nem valami központilag elhatározott program alapján kellene
szétosztani, mert ez ugyanolyan katasztrófális eredményhez vezethet,
mint amilyenre az előző ellenkező előjelű központi program vezetett,
hanem arra, hogy pályázatok útján lehessen ezeket a forrásokat
elérni, és így talán garantálva lenne az, hogy a pénz olyanok kezébe
jut, akik tényleg tudnak és hajlandók is tenni valamit ezekért a
falvakért.
- Sivár, lehangoló kép. S nemigen lehetnek illúzióink, a
mostanában örvendetesen nekilódult politikai nyüzsgésben aligha
marad energia a pártokban, hogy a politikai esélyegyenlőség, a
reprivatizálás és a többi mellett még a szegények gondját is a
vállukra vegyék. +++
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|