|
|
 |
|
 |
- Egy tatabányai FIDESZ-es története - 2.
|
No végül is újra összebilincseltek, be az autóba. Közben az órám
csattja elszakadt, ilyen apróságok, és jöttünk vissza a rendőrségre.
Az autóban többször mondták nekem: na kellett ez neked? Szemét is
voltam. Nem voltam éppen egy rendes állampolgár.
- Látták a FIDESZ jelvényedet?
- Igen. A FIDESZ jelvényemet már korábban látták - azt
elfelejtettem mondani -, mikor betuszkoltak az autóba, akkor
fedezték fel, és mondta az egyik, hogy no FIDESZ-es, erre hát
természetesen még kaptam a hátamra, ez teljesen triviális ebben az
esetben. Közben többször a jogállamiságra, a rendelőben is, az
autóban is, többször a jogállamiságra hivatkoztam, hogy emberi
jogok, ilyet nem lehet csinálni, mire föl, hogyan gondolják, hogy
képzelik? Végül is visszaérkeztünk a rendőrségre. Közben az autóban
is kaptam egy pofont, mert a sofőrünk nem akárki volt, talán a
Meltzerhez tudnám hasonlítani, mert menetközben is tudott pofont
adni, úgyhogy ez egy igen dicséretes tulajdonság, csak én szenvedtem
el. Ennyi az egész.
- Hogy engedtek ki végül is?
- Hát kiengedés itt még nem volt, mert előtte belöktek egy
előállító helységnek nevezett fogdába, amiben egy priccs volt.
Belöktek, leültem a priccsre és gondolkoztam, hogy most mit
csináljak. Közben többször is ordítottam, hogy engedjenek ki, és
végül úgy döntöttem, hogy folyamatosan fogok ordítani. Kiderült
később, a harmadik emeleten lehetett hallani. Az ajtót pedig
folyamatosan rúgtam. Hát ez azt jelenti, hogy éjszaka, olyan három
óra, félnégy, öt óra, tehát ilyen hajnali időpontokban ez igen igen
jól hallatszik. Tehát végül is a rendőrök, nem tudom, hogy miért,
milyen meggondolásból, talán féltek, hogy meghallják, bár nem
jellemző rájuk. Lejöttek és két ízben az volt a válasz, hogy
kinyitották az ajtót, akkor én ösztönszerűen odaléptem, és amikor
odaléptem, akkor megkaptam a sprayt az arcomba és abban a
pillanatban engem leütöttek. Hát ez kétszer egymás után így történt.
Végül is elengedtek háromnegyedhatkor, hatra kellett volna mennem
dolgozni. Azzal a felkiáltással, hogy: na te szemét disznó, rendesen
fogsz viselkedni? Lehet. Így engedtek el. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|