|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Veszélyben a Magyar Televízió működése
"Egyetértünk azzal, hogy a kormány a választásokig kuratóriumot
nevezzen ki, kifejezetten a politikai tisztaság és esélyegyenlőség
ellenőrzésére és biztosítására, de tiltakozunk az ellen, hogy ez a
rögtönzött testület a televíziót végérvényesen átszervezze."
BBC, Esti panoráma:
Interjú Csurka Istvánnal
"... erős az igény arra is, hogy napilapunk is legyen. Ugyanis a Magyar
Demokrata Fórumnak van egy nagy hátránya a többi párttal - és
különsen az SZDSZ-szel - szemben: nagyon kevés jó, használható
kapcsolatunk van a mostani telekommunikációval, a tv-vel, a nagy
lapokkal, a rádióval."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Csurka Istvánnal
|
------------------------ London, 1989. november 26. (BBC, Esti panoráma) - Munkatársunk, Siklós István ma egy csendes budapesti vendéglőben Csurka Istvánnal, a Magyar Fórum című új hetilap főszerkesztőjével beszélgetett. Megkérdezte, hogy miért volt szükség egy újabb kiadványra az immáron teljes magyarországi sajtószabadság keretében? - A tagságunk követelte ki úgyszólván ennek a lapnak a megjelenését. De bennünk is, a Magyar Demokrata Fórum elnökségében is megvolt az igény erre a lapra: éreztük, hogy kell egy olyan orgánumot teremtenünk, amelyik közvetlenül megpróbálja kifejezni a Magyar Demokrata Fórum eszméit, az ügyeit nyilvánosságra tudja hozni, és hát valami támasztékot jelent ennek a mozgalomnak és ennek a pártnak. Végülis a Hitel egy nagyon közelálló lap, a Magyar Demokrata Fórumhoz személyileg is, szellemében is -, de nem a Magyar Demokrata Fórum lapja. Egy ilyen nagy szervezet - az ország jelenleg legnagyobb hiteles pártja - végül is nem engedhette meg magának most már, hogy ne legyen legalább egy saját hetilapja. A távolabbi célkitűzés pedig az, hogy legyen saját napilapunk is. - Tehát ez esetleg később napilappá alakul át, vagy ez megmarad hetilapnak, és lesz egy napilapja is a Magyar Demokrata Fórumnak? - Erre pontos választ adni most még nem tudok. Majdnem ilyen erős az igény arra is, hogy napilapunk is legyen. Ugyanis a Magyar Demokrata Fórumnak van egy nagy hátránya a többi párttal - és különsen az SZDSZ-szel - szemben: nagyon kevés jó, használható kapcsolatunk van a mostani telekommunikációval, a tv-vel, a nagy lapokkal, a rádióval. Vannak olyan műsorok, vannak olyan szerkesztők, akik rokonszenveznek velünk és helyt adnak a mi bejelentéseinknek, megnyilvánulásainknak - de kevesen. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 1. folyt.
|
Nem tudunk igazi jelenlétet kivívni magunknak, nem tudunk olyan csatornákat is igénybe venni és úgy hatni, ahogy az tulajdonképpen szükséges volna. Ez egy nagyon szerteágazó és nagyon a mélységekbe lenyúló kérdéskör. A rendszer, az elmúlt rendszer hatalma, módszerei, stílusa - ebben a szabad sajtóban azért tovább él. Nem csak arról van szó, hogy azok a fő szószólók, akik végigszolgálták a Kádár-rendszert - ebben a tömegtájékoztatásban most is ugyanott vannak. Emiatt arról van szó, hogy a lapok ugyanazon a címen jelennek meg - más tartalommal, vagy többé-kevésbé más tartalommal, mint két évvel ezelőtt - hanem arról van szó, hogy az egésznek a szellemi alapállása, a valódi nyitottsága és probléma-érzékenysége, és a valódi szolgálatkészsége - értve ezen a demokrácia és a magyar nemzet alapvető érdekeinek a szolgálatát - még nem alakult ki. Van szabad sajtó, szabad szidni a sztálinizmust, sőt a Kádár-rendszert. Minden bírálat előtt nyitva az út, egymást felülmúlhatják az írók és a közírók a kritikai hangvételű cikkekben, vagy a leleplezésekben - de nincs még megteremtve az igazi szabadsága annak, hogy valaki a most folyó történések felett elgondolkozzék, és annak nyilvánosságot adjon. Kezd kialakulni egy új hierarchia, egy új mitológia: az ellenzékiség mitológiája, ami - azt mondhatom, hogy káros. Sokan kezdik döngetni a mellüket, hogy ők, ők és ők mit tettek, és mennyire ellenzékiek - dehát ez végülis nevetséges. Tudomásul kell venni, hogy ezek a változások valóban részben azért következtek be, mert voltak ellenzéki gondolkodású emberek, voltak gerinces emberek, akik kitartottak eszményeik mellett. De ugyanilyen mértékben annak is köszönhető ennek a rendszernek a megváltozása, hogy a hatalom elrothadt a szó szoros értelmében. Hogy egymást tették tönkre a vezetők és az egész párt. És ugyanilyen mértékben köszönhető annak is, hogy ez a rendszer világméretekben is elvesztette a küzdelmet, és nem tud megbírkózni a saját feladataival: a birodalom összetartásának a feladatával. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 2. folyt.
|
Aki tehát most magának akar tulajdonítani a folyamatok előidézésében a valósnál nagyobb szerepet, az nem több politikai kóklernél, és nem viszi előre az ügyet. Szép szavakkal, a sztalinizmus ócsárlásával semmire nem jutunk ma már, attól nem lesz vastagabb a vaj a kenyerünkön - és a fő baj az, hogy nincs vaj a kenyéren. Egyre több és több asztalról hiányzik, hiányoznak az alapvetők, a legszükségesebbek. Ezen az úgynevezett szabad sajtó nem tud egyelőre változtatni, nem afelé viszi a gondolkodást, hogy kialakuljon egy egészséges, - vagy legalábbis egészségesebb - gondolkodásmód: a nemzeti összetartozás gondolatának a kifejezése, és annak a belátása, hogy itt, együtt vagyunk benne a válságban, és egy iszonyatosan nagy válságban vagyunk, gödörben vagyunk. És innen kikecmeregni valóban csak együtt tudhatunk. Ezért tehát a Magyar Demokrata Fórumnak kellett egy saját lapot létrehoznia, amelyben egyelőre szerény körülmények között, de elkezdheti ezt a legfontosabb munkát: a valódi kérdések színrehozását, megtárgyalását, és legalábbis a rákérdezést és a rávilágítást. - Az eddigi számaiból úgy tűnik, hogy a lap tulajdonképpen a magyarországi történelmi jelentőségű változásokra összpontosítja a figyelmet. Hírei, elemző cikkei Magyarország felé fordulnak. De van-e olyan igény, hogy az egész európai térséget szemmel tartsa a lap? - Van. Meg fogjuk szervezni, és szemmel fogjuk tartani. Egyelőre az első kettő csak próbaszám volt: csak éppen bemutatkozás, hogy maga az országos gyűlés ne maradjon lap nélkül, és az országos gyűlésen történtekről is már tudjon tudósítani. Az első két próbaszámnak tulajdonképpen csak ez volt a feladata - de nagyon fontos kérdésnek tartjuk, hogy lássa a magyar társadalom - a mi szemünkkel és miáltalunk - hogy mi történik itt Közép-Európában, mi történik Európában, mi a feladata Európának, a magyarságnak -, hogy valóban megkezdhesse a közelebbhúzódást Európához. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 3. folyt.
|
Én nem szeretem a nagy szavakat, tudom, hogy milyen állapotban van a társadalmunk. Éppen elég lesz, ha egy kicsit közelebb húzódunk Európához - azért is sokat kell még tenni. Ez tehát meg fog történni. Ugyanígy minden számunkban foglalkozunk, illetve rovatot tartunk fenn a határainkon kívül élő magyarok számára. Erdély, Felvidék, Délvidék és a nyugati magyarság. Szóval: ahogy a Magyar Demokrata Fórum elsőrendű célkitűzései közé tartozott már kezdetektől fogva az össz-magyarságban való gondolkodás, ugyanúgy a lapban is ez így fog tükröződni. - Londonban, de máshol is Nyugat-Európában elterjedt a híre annak, hogy a Magyar Demokrata Fórum a hangsúlyt a "magyarra" és nem a "demokratára" helyezi. Ebből olyan következtetést vontak le egyesek, hogy bizonyos értelemben a Magyar Demokrata Fórum nacionalista szervezet, nacionalista párt. Helyes ez az elképzelés -, vagy pedig ez is egy olyan kérdés, amit a Magyar Fórum - mint lap - ki fog védeni vagy meg fog magyarázni, vagy helyére fog tenni? - Nincs okunk védekezni: mi ezt a két fogalmat együtt gondoljuk, és egyiket a másik nélkül elképzelhetetlennek tartjuk. Általában nincs demokrácia, és demokrácia nélkül nincs magyarság, nincs magyar megmaradás. Az, hogy nacionalisták vagyunk-e, vagy nem vagyunk nacionalisták -, ez számunkra, legalábbis az én számomra nem kérdés. Magyarok vagyunk, és ezt minden nehézség ellenére is vállaljuk, mert vállalnunk kell. Az, hogy sokan vádaskodnak és megpróbálnak rossz színben feltüntetni bennünket az - én azt hiszem - érthető. Politikai küzdelem folyik, a Nyugat támogatását megszerezni, nyugati körök jó véleményét elérni, magunkénak tudni, minden politikai csoportosulásnak szíve-joga, és érthető célkitűzése. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 4. folyt.
|
Azonban hadd mondjam meg, hogy nagyon veszélyes ez. Nagyon veszélyes a legnagyobb magyar politikai erőt nacionalista színben feltüntetni a Nyugat szemében - akkor, amikor ez a szervezet ebben az értelemben nem nacionalista, de - mint ahogy az előbb is mondtam - első perceitől kedzve a magyarság ügyeit, a sorskérdések színen tartásáért, az elcsatolt területek magyarságának a szószólójaként fellépett. Nagyon veszélyes ez a nacionalista vád és a hozzácsapott, mintegy ráadásként, megtetézésként rátett antiszemita színben való feltüntetés, mert akik ezt hangoztatják, azok egy dologról azt hiszem megfeledkeznek. Ez a nép már ebben a században - és legalább kétszer - volt a vádlottak padjára ültetve, és egyik esetben sem igazságosan. Én azt nem mondom, hogy a magyarság mint nemzet nem követett el bűnöket mások ellen, de ellenünk is ugyanakkor - és ezt is meg kell mondani. De vajon hova vezet ez a nacionalista színben való feltüntetés? Nem lesz ebből megint egy bűnös nemzet képlete? Nem áll elő megint? Hiszen mi van akkor, hogyha ez a nacionalistának mondott szervezet sikereket fog aratni a következő választásokon? Nem származik ebből aztán az a kényszerképzet még Nyugaton is, hogy: hát persze a nacionalisták arattak sikert, hát persze, mert ez az egész magyar nemzet nacionalista. És akkor hol vagyunk? És akkor megint ott vagyunk Trianonnál, és megint ott vagyunk a párizsi békeszerződésnél, megint ott vagyunk a bűnös nemzet képleténél. Akik ezzel a vádaskodással élnek velünk szemben, azok - azt hiszem - ebbe nem gondoltak bele, mert akkor ezt nem tennék meg. Mert előfordulhat minden társadalomban egy-két elítélendő kijelentés, megnyilvánulás. Még nacionalista, irredenta hangok is feltörhetnek, még antiszemita megnyilvánulások is lehetnek. Hiszen vannak, és nemcsak a magyar társadalomban: Nyugaton is - erről azonban a Magyar Demokrata Fórum nem tehet, ezek ellen küzd, sőt hadd mondjam meg: a valódi nacionalizmus kifejlődésének és a széles körű antiszemitizmus kifejlődésének Magyarországon tulajdonképpen csak a legnagyobb ellenzéki erő, a legmagyarabb szemléletű centrum-párt: a Magyar Demokrata Fórum tudja igazából útját állni. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 6. folyt.
|
Sem a kispártok, sem pedig a más társadalmi csoportok által erősen áthatott pártok valójában ennek nem tudnak ellene szegülni. Ehhez csak a nemzet legnagyobb erejének, tisztessége és akarata és belátása és józansága kell -, és csak ez tudja megvédeni azokat, akik ebben az esetben védelemre szorulnak. És ez mindig is így volt: ebben a nemzetben mindig azok akadályozták meg a szélsőségek uralomra jutását - nem mindig tudták megakadályozni, de azok képezték ellene a legnagyobb erőt - akik középen álltak, és akik a nemzeti gondolatot, a tiszta nemzeti gondolatot képviselték. Ez nem nacionalizmus, ez ennek a meghurcolt, megtépázott, Európában a legnagyobb kegyetlenséggel megbüntetett nemzetnek a jogos önvédelme. Mi védjük ezt a magyarságot. - A hetilap tulajdonképpen a szellemi élet minden területére kitekint: az irodalom és a művészet fejleményei, eseményei - és úgy tűnik számomra az eddigi számok alapján - hogy figyelemmel akarja kísérni, hogy a szellemi életben mi történik. Valóban ez a célja a szerkesztőnek, hogy a szellemi élet teljes mivoltát mutassa be? - Köszönöm ezt a jóindulatú megelőlegezését a lap arculatának. Ez a célunk, és ez remélhetőleg a következőkben meg is történik. Most még a kezdet kezdetén vagyunk, nincs elég szellemi kapacitásunk ahhoz, hogy ezt átfogó módon meg tudjuk valósítani. De valóban akarunk olyan könyvkritikai rovatot, olyan film-, zene-kritikai rovatot, olyan ismertető jellegű írásokat közölni, amelyek felölelik és bemutatják lehetőleg a teljes színképet és a teljes körképet. Ezért még nagyon sokat kell tennünk. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy ebben a pezsgő politikai életben a politikai kérdések és a gazdasági kérdések sokszor kiszorítják a lapból - és az emberek gondolkodásából is - az elmélyültebb cikkeket: a kulturális kérdésekkel való foglalkozást. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 7. folyt.
|
- Csurka István az író, közéleti íróvá, egyre inkább politikussá válik, politikai hetilap szerkesztőjévé. Az író vajon nem sínyli-e meg ezt? - Nem tudom. Lehet, hogy megsínyli. Ez akkor fog kiderülni, hogyha majd újra elkezdek írni szépirodalmi munkákat, mert én magam akkor fogom meglátni, mikor szembekerülök a novellával, vagy a drámával, hogy mi veszett el belőlem, az íróból, vagy - remélem talán alkalmam lesz rá: mivel gazdagodott a tollam, mennyivel több jó tinta van benne... Nem tudom. Félek, hogy nem lesz könnyű, hiszen minden emberi dolog a gyakorláson is alapszik, és én most bizony nem nagyon jutok hozzá ahhoz, hogy szépirodalmi dolgokat írjak. De nemcsak ahhoz nem jutok hozzá, hanem ahhoz sem, hogy a szépíró, az író szemével figyeljem a dolgokat. Teljesen ezt kikapcsolni nem tudom - és ezért nem is vagyok igazából valódi politikus -, mert azért mindig ott van a szemléletemben és a tekintetemben az író tekintete. Tehát egyrészt kritikusabb, másrészt talán összegzőbb is a látásom - dehát azért sokat kiszorít belőle a politikus, az aktuális dolgok megoldására, gyakorlati megoldására irányuló tevékenység, pontosabban: kényszer. Úgyhogy ehhez majd biztosan kell tartani egy kis szünetet, aztán akkor összeszedni magamat és nekiülni, egy dolgot megírni - és aztán akkor talán visszatalálok. - Tehát az író - így megmerülve a mindennapi politikai életben, a lapszerkesztésben - milyen jövőt lát Magyarország előtt? Milyen kibontakozás lehetséges? - Nem halasztható tovább, hogy történjen egy igazi nagy lépés, egy első lépés a kibontakozás felé. Sajnos azt meg kell mondanom, ez eddig még nem történt meg. Óriási politikai változások történtek, óriási tüntetések zajlottak le, felvonulások, ünnepek alkalmával, majd kinyilvánították a köztársaságot, megszavazták az új, a módosított alkotmányt amely elfogadható, és rengeteg pozitív dolog történt. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 8. folyt.
|
De az az első lépés, amiben a legszélesebb tömegek is megláthatnák, hogy itt valami változás kezdődik - ez nem történt meg. Nem elég, hogy a kormányzat kicserélődik, hogy a párt megszűnik. Olyan politikusok, akik nem élvezték a nép bizalmát, a szélekre sodródtak és mások váltották fel őket. Ez mind nem elég. Az életnek, a rendszernek ma már nem ezek a tartópillérei, és nem ezeket az alapokat kell elsősorban megváltoztatni. Ugyanis az emberek nem fogalmakban gondolkoznak, hanem az életük, a tények világa veszi körül őket. És a tények világa azt mutatja, hogy ugyanazok között a körülmények között, ugyanazon személyek által vezettetve, vagy azoknak a parancsait végrehajtani kényszerülve élnek ugyanazok a rendszerek. Beszélni szabad, de az emberek nem mindegyike érzi szükségét annak, hogy szabad véleményt alkosson. Az ő szabad véleménye a munkavállalás, az ő szabad véleménye a munkaerejének az ára, az ő szabad véleménye az, hogy mikor jut lakáshoz, hogy mik az életnek a valódi feltételei, a lét feltételei. És ezekben - nem azért mert a gazdasági helyzet nagyon nehéz, hanem azért, mert a dolog lényege nem sokat változott - azért nem bízhat. Magyarországon körülbelül 15-20 éve lényegében nincsen szocializmus. Itt van a nagy tévedés, amikor a szocializmus csődjéről beszélünk. Itten ez egy olyan hibrid-rendszer volt már a kádárizmus fénykorában is, aminek a szocializmushoz csak annyi köze volt, hogy volt egy egypártrendszer, és azok dirigáltak. Lényegében a párton belül is az összefonódások, a kijárások, a mellébeszélések és a klikkek uralkodtak, és egyáltalán nem a párt - mint párt - gyakorolta a hatalmat, hanem a jó összeköttetések, a bulik, a tolvajlások - szinte ezt kell mondanom. Bizonyos embereknek mindent szabad volt, másoknak meg semmit. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 9. folyt.
|
Ha ezt csak egyszerűen politikai szférában akarjuk megváltoztatni és azzal megelégszünk, hogyha csak ezt változtatjuk meg, akkor a nép erre legfeljebb csak elhúzza a száját, mert nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezt a rossz, emberileg, erkölcsileg és működésbelileg is rossz rendszert jobbá tegyük, megváltoztassuk, kiiktassuk belőle a kontraszelekciót. Itt van ez a privatizálási kérdés, amelyet - a szabaddemokratákkal szemben - mi másképpen ítélünk meg. Azt mondják, hogy legyen rendszerváltás, mert hogyha megváltozik a rendszer, akkor ugyanazok, akik most vannak a vállalatok tetején, vezetőikként - ugyanazok tőkésként kénytelenek vezetni ezt a vállalatot, amelyiket eddig tönkretettek. Most jobban fogják vezetni, mert a tőkés rendszer rákényszeríti őket a teljesítményre. Szerintem ez hamis gondolkodás. Itt arról van szó, hogy olyan emberek kerültek pozícióba, olyan emberek irányítanak, akiket egy kontraszelekciós folyamat emelt oda, és akik ennek a kontraszelekciós folyamat által való odaemeltetésüknek a következtében őrzik ezt a kongraszelekciós folyamatot. És nem engedik, hogy mások kerüljenek oda, akik vagy jobban tudják, vagy nem tudják. De amíg a felfelé áramlás nem kezdődhet el, amíg az emberek nem érzik, hogy az ő jobb teljesítményüknek lesz eredménye, mert feljebb jutnak, mert ők jutnak oda, hogy cselekedjenek, addig a politikai szólamok hatástalanok. Tehát igenis arra kell törekedni, hogy ezt az úgynevezett reprivatizációs rendszert összekössük azzal hogy új elit képződjék, hogy új emberek kerülhessenek felülre - és alulról, és annak nem párt-alapon kell történni, nem azon az alapon, hogy én ellenzéki vagyok, nekem ott a helyem - hanem azon az alapon, hogy mit tudok. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 10. folyt.
|
- Nem oldja meg. Egy jelszó, amit az ügyesebbek tudnak kihasználni - és az ügyesebbek, és a most ott hatalomhoz jutó, vagy már a hatalom birtokában lévők egyszereűen átvesznek - és még a tőkét is meg tudják szerezni maguknak ehhez a privatizációhoz. Hiszen csak lehívják a vállalatokra a köz pénzét. Ezért mi a munkástanácsok mellett vagyunk, a dolgozói részvény mellett vagyunk, és amellett vagyunk, hogy az állam támogassa a kisvállalkozást. +++
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|