|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Veszélyben a Magyar Televízió működése
"Egyetértünk azzal, hogy a kormány a választásokig kuratóriumot
nevezzen ki, kifejezetten a politikai tisztaság és esélyegyenlőség
ellenőrzésére és biztosítására, de tiltakozunk az ellen, hogy ez a
rögtönzött testület a televíziót végérvényesen átszervezze."
BBC, Esti panoráma:
Interjú Csurka Istvánnal
"... erős az igény arra is, hogy napilapunk is legyen. Ugyanis a Magyar
Demokrata Fórumnak van egy nagy hátránya a többi párttal - és
különsen az SZDSZ-szel - szemben: nagyon kevés jó, használható
kapcsolatunk van a mostani telekommunikációval, a tv-vel, a nagy
lapokkal, a rádióval."
|
|
|
|
|
|
|
Az emlékezet tárai (2. rész)
|
Ez az elképzelés egy másik ,,óriás,,, a Bibliotéque Nationale válságát hivatott ellensúlyozni. Az V. Károly szándékából alapított nemzeti könyvtár átélte ugyan a nagy francia forradalom viharait, de a kötetek gombamódra szaporodó súlyának és az olvasók egyre nagyobb rohamainak már kevésbé tud ellenállni. Így a TGB részben a felmentő sereg szerepét is betöltené, vagyis az utóbbi évtizedekben kiadott műveknek adna otthont saját falai között. A ,,tontonthéque,, (Mitterrandnak ,,tonton,, a beceneve) 1994-95-től nyitná meg kapuit az érdeklődőknek, akik között tudósok és ,,szürke mezei,, olvasók egyaránt lesznek. Természetesen, a technika vívmányai segítik a munkát: a katalógus tökéletesen elektronizált lesz, közvetlen összeköttetésben a londoni British Libraryvel és a többi francia könyvtárral, képernyőn lehet felütni majd az újságokat, folyóiratokat, mindentudó robotok segítenek a művek kikeresésében és kiadásában, videolemezek őrzik majd a legértékesebb alkotásokat. A múlt értékeinek varázsa indíthatta az UNESCO keretében fogant terv indítványozóit, hogy az egyipotmi Alexandriában rekonstruálják az egykori legendás könyvtárat. Emlékét már csak lexikonok, az ókori történelmet kutató iratok őrzik, sőt, egyes tudósok még a létezését is erősen kétlik. A történelem során állítólag többször felgyújtott alexandriai könyvtár lángok táplálékaként semmisült meg, odalett tudáskincsét ma is siratják. Archívumok mozaikkockáiból azonban a hozzáértők ki tudják rajzolni, hogy milyen is lehetett a legendás épület és környezete, amely egész kulturális komplexumot alkotott: nemcsak könyvtárként szolgált, hanem valóságos kultúrközpont volt. A múlt feltámasztói most is valami hasonlót akarnak kialakítani: olyan épületeket, kerteket varázsolni a mába, ahol nemcsak olvasni lehet, hanem a világ több pontjáról meghívott előadók tarthatnak ankétokat, tanácskozó termek adnának otthont szakmai és tudományos tanácskozásoknak, és a tudósok - az ókori gondolkodók mintájára - dús növényzetű, sétányokkal átszelt parkokban szívhatnák magukba az alexandriai légkör ihletét. A régi könyvek mélyértelmű illata, a lapozgatás és az olvasóteremben való ücsörgés bizonyára nem mindenkit vonz. Talán azokat a japán szakembereket sem, akik a jövő könyvtárából ki akarják iktatni mind a könyvet, mind a könyvtárat, s mindkettőt a technika helyettesítené. A japán terv valóban arra épül, hogy az olvasni vágyónak ki se kelljen mozdulnia otthonról, elég, ha egy beállított terminál képernyőjére hívja le a nem létező ,,könyvtárból,,, vagyis egy központi adatbankból a kért művet, folyóiratot, tanulmányt. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap 12:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|