Rendszerváltás és az MTI

	Egy látogatás margójára 2. rész
,,Vannak, akik elragadtatásukban két kézzel veregetik a magyarok vállát. S eközben nem marad szabad kezük, amivel a bukszájuk után nyúlnának,, - mondta derültséget keltve a sajtóértekezleten. Hogy ő nem tartozik ezek közé, az világos. A most aláírt 500 millió márka bankhitel visszafizetésére a bonni kormány vállalta a garanciát, s ez tükröződik abban, hogy szokásosnál kevesebb a megszorító feltétel, célként a gazdaság szerkezeti változtatásait jelöli meg. Genscher azonban nem tartja elegendőnek (bár nélkülözhetetlennek igen) a pénzügyi támogatást. Más biztosítékra is szükség van. Ezért szögezte le: ha a pluralizmus, vagy éppen a demokratikus változások beindulásának buktatókkal teli időszakában Magyarországon és másutt nehézségek adódnak, a Nyugat nem fogja ezeket kihasználni, nem él vissza az esetleg meggyengült pozíciókkal. Igy próbál stabil kereteket biztosítani, amelyek között a nagy változásokat megélő országok biztonságban érezhetik magukat. A Nyugat, s nem csak az EGK-ban tömörülő tizenkettek, hanem a kelet-európai reformokat támogató 24-ek - nem ellendrukkerek, nem zárják szorosabbra soraikat attól tartván, hogy oda illetéktelenek beférkőznek. Az események Keleten felgyorsultak, a tempót Nyugaton az erkölcsi és anyagi támogatás tekintetében egyaránt fel kell venni, s Bonn ennek érdekében veti latba tekintélyét. A ,,mi az ára mindennek?,, kérdést feltevőknek Horn Gyula válaszolt: a közös piaci vezetők sem szabták feltételként a kilépést a Varsói Szerződésből, a lehetőség fel se vetődött. Végül is az EGK-nak, az EFTA-nak, az Európa Tanácsnak vannak NATO tagjai. A katonai tömbök szerepe amúgy is átalakul, s ha van feltétele a csatlakozásnak a Közös Piachoz, akkor az a demokratizálás folyamatának továbbvitele és a gazdaság átalakítása. Az újfajta kelet-nyugati együttműködés nem feneklett meg a korábban oly neuralgikus ponton, a német-német helyzet értékelésén. Azon már túl vagyunk, hogy az NSZK hálás a menekülteket befogadó és továbbsegítő Magyarországnak, még ha Genscher a mostani látogatást fel is használta a köszönetnyilvánításra. Nézetkülönbségre most már inkább a ,,hogyan tovább,,-ra adandó válasz adhatna lehetőséget. A jelek szerint ezt a buktatót sikerült elkerülni. A két német állam jövőjéről persze Genscher miért is beszélgetne magyar kollégájával, az rá nem tartozik, mégha bizonyos nemzetközi (európai) normák betartását el is várja. Nem is ezt latolgatta a két külügyminiszter. Újraegyesítésről nem beszéltek, de hangosan kimondott gondolataikban összecsengett: képtelenségnek hat az egységes Európa látomása, kellős közepén egy kettéosztott Németországgal.+++ Szászi Júlia (MTI-Panoráma) 1989. november 26., vasárnap 11:40
Vissza » Folytatásokkal »