 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Panoráma:
Romániai helyzet
"Ceausescu
hétfői ötórás beszéde azonban mégis elárult valamit álláspontjáról
és jövőbeli terveiről arra vonatkozóan, hogy mit akar csinálni
azzal, amit Románia lakossága mégis megtermel. A beszédből
kiviláglott, hogy az a nagyipar, mely máris tönkretette az országot,
tovább lesz bővítve és a fenntartásához szükséges nyersanyag-
importot növelni fogják azzal az exporttal együtt, melyre az ilyen
importok kifizetéséhez van szükség. A lakosság pedig szinte semmit
nem fog kapni.
A román vezért gyakran azért nevezik sztálinistának, mert a
központi tervezést isteníti és mert pártja közvetlenül uralkodik a
társadalom felett, illetve, mert nem tűr meg semmiféle ellenzéket.
Ami azonban igazán sztálinisttává teszi, az az, hogy abszolut nem
veszi emberszámba azokat, akik fölött uralkodik."
|
|
|
|
|
|
 |
- 40 év tagoltan - 3. folyt.
|
Persze, hogy meg kell különböztetni, ma is meg kell
különböztetni a hatalom előtti, a hatalomért küzdő pártot, a
hatalmat birtokló és a hatalmi helyzetében megszorult pártot.
Más volt a kommunista párt 1948 előtt, más volt 1949 és 1953
között. Más volt Nagy Imre miniszterelnöksége idején. Más 1956
erjedésében és ismét más a forradalmi napokban, amikor Kádár János
üdvözölte a magyarság tiszta ügyét, a nép felkelését.
Aztán a különböztetésekhez hozzátartozik Kádár János árulása,
átállása szovjet tankok oldalára, ami megalapozta 30 évig tartó
uralmát. A Kádár-rendszer kezdete és jogalapja a gyalázat volt, a
forradalom elárulása és leverése, fiatalok kivégeztetése és börtönbe
zárása, Nagy Imre és társainak bitóra küldése.
Ettől a Kádártól meg kell különböztetni a szovjetet, a magyar
nép javára kiszolgáló Kádárt, a konszolidáció szakaszát, amikor
Kádár volt a kis magyar jólét garanciája, az állandóság szavatolója.
Mások voltak az 1950-es évek, mások a nekilendült 1960-as évek, a
szellemi pezsgés és a reménykedés jeleivel, és más volt az 1970-es
évek visszaesése, ideológiai megfeneklése, eliszaposodása, majd
pedig a Kádár-kommunizmus hanyatlása az 1980-as években, a
hatalomhoz való görcsös és idejétmúlt ragaszkodás. Természetesen más
a kommunizmus a jelenben is, amikor nagyon hasonlít az 1945-48
közötti demokratikus szakasz álarcaihoz, a taktikázó, fondorlatokkal
és sakkhúzásokkal dolgozó párthoz.
Nem tagadhatjuk tehát, hogy tagolt a történelem, tagolt az
elmúlt 40 esztendő. De vajon a minden jogos és megkövetelhető
különböztetés ellenére nem mindig ugyanarról, nem mindig a
kommunizmusról beszélünk? Változás nincs önmagában, mindig valami
vagy valaki változik. A változó a változás ellenére ugyanaz marad,
különben nem beszélhetnénk változásáról. A kommunizmus és a
kommunisták esetében is így van. (folyt.)
1989. november 25., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|