|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Panoráma:
Romániai helyzet
"Ceausescu
hétfői ötórás beszéde azonban mégis elárult valamit álláspontjáról
és jövőbeli terveiről arra vonatkozóan, hogy mit akar csinálni
azzal, amit Románia lakossága mégis megtermel. A beszédből
kiviláglott, hogy az a nagyipar, mely máris tönkretette az országot,
tovább lesz bővítve és a fenntartásához szükséges nyersanyag-
importot növelni fogják azzal az exporttal együtt, melyre az ilyen
importok kifizetéséhez van szükség. A lakosság pedig szinte semmit
nem fog kapni.
A román vezért gyakran azért nevezik sztálinistának, mert a
központi tervezést isteníti és mert pártja közvetlenül uralkodik a
társadalom felett, illetve, mert nem tűr meg semmiféle ellenzéket.
Ami azonban igazán sztálinisttává teszi, az az, hogy abszolut nem
veszi emberszámba azokat, akik fölött uralkodik."
|
|
|
|
|
|
|
- 40 év tagoltan - 2. folyt.
|
A szabad választásokat akarták, hírdették a nemzeti erők összefogásának szükségességét. Rákosi Mátyás azt mondta 1945. május 20-ikán a Magyar Kommunista Párt országos pártértekezletén, hogy a legjobb kapcsolatot tartanak fenn a Szociáldemokrata Párttal, de ez nem zárja ki, sőt szükségessé teszi, hogy a demokrácia többi pártjaival, a Független Kisgazdapárttal és a Nemzeti Parasztpárttal szoros és baráti együttműködésben maradjanak. Révai József 1946-ban megjelent német nyelvű könyvében leszögezte, hogy az új magyar demokrácia nem akar kultúrharcot az egyházzal, nem választotta el az egyházat az államtól, nem államosította az egyházi és vallási iskolákat. Két évvel később, mikor a kommunisták már elnyelték a szociáldemokratákat, szétverték vagy igájukba hajtották a demokratikus pártokat, megkezdték a támadást az egyház ellen és az iskolák államosítását, még mindig azt mondták: ez a történyjavaslat semmiben sem érinti a hit és erkölcstan kötelező oktatásának iskoláinkban jelenleg érvényben levő rendszerét, hanem kizárólag köznevelésünk egységének megteremtésére irányul. Nem lehet változatlan egységnek tekinteni a kommunizmust? Nem. A kommunisták minden évben, néha minden hónapban, minden helyzetben mások voltak és másnak akartak látszani. Változtak, pörögtek, szédítettek Terveiket nem mondták ki, csak a már-már az evidencia rangjára emelt, besulykolt következő lépésüket. Lassú átmenettel a demokráciából a diktatúrába és terrorba váltottak át. Olyan sztriptíz volt ez, amelyben a magyar szabadság és a demokrácia bizonyult lenge ruhának - a pőre valóságnak, meg egy maroknyi kisebbség korlátlan hatalomvágya, melyet elnyomó eszközökkel elégített ki. (folyt.)
1989. november 25., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|