|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Panoráma:
Romániai helyzet
"Ceausescu
hétfői ötórás beszéde azonban mégis elárult valamit álláspontjáról
és jövőbeli terveiről arra vonatkozóan, hogy mit akar csinálni
azzal, amit Románia lakossága mégis megtermel. A beszédből
kiviláglott, hogy az a nagyipar, mely máris tönkretette az országot,
tovább lesz bővítve és a fenntartásához szükséges nyersanyag-
importot növelni fogják azzal az exporttal együtt, melyre az ilyen
importok kifizetéséhez van szükség. A lakosság pedig szinte semmit
nem fog kapni.
A román vezért gyakran azért nevezik sztálinistának, mert a
központi tervezést isteníti és mert pártja közvetlenül uralkodik a
társadalom felett, illetve, mert nem tűr meg semmiféle ellenzéket.
Ami azonban igazán sztálinisttává teszi, az az, hogy abszolut nem
veszi emberszámba azokat, akik fölött uralkodik."
|
|
|
|
|
|
|
A Munkaügyi Minisztérium
|
------------------------ München, 1989. november 25. (SZER, A munka világa) - Bizony nehéz a dolga egy olyan kormánynak, amelyik akarja, nem akarja, örököse valaminek, amit hovatovább senki sem ismer el elődjének. A Németh Miklós vezette magyar kormány pedig jó utódja a Grósz Károlyra bízott kormánynak, amelynek élére még korábban olyan bábokat is merészelt vezényelni a Magyar Szocialista Munkáspárt, mint Lázár György. Lázár, aki sem kormányfőként, sem az MSZMP alelnökeként nem bizonyult megfelelőnek, pályafutását akár munkaügyi miniszterként is befejezhette volna, s ott, ha nagyobb dicsőséget nem is arat, leagalább kárt is kevesebbet okoz. Mert ki nem tudta abban az időben, amikor Lázár Györggyel futkosott a fehér Mercedes, hogy abban a magyar kormánynak talán legfölöslegesebb embere ül, a munkaügyi miniszter. Szégyenletes, de áldozatok vére legalább nem tapad hozzá. A munkások államának kikiáltott proletár paradicsom legigénytelenebb szerepre éppen magát a munkaügyek irányítását kárhoztatta a párt, amelyről mint köztudott volt, a munkásosztály élcsapata. Nos ez az élcsapat lassan-lassan már nemcsak röstellni kezdte a munkaügyi minisztériumot, de egyenesen fölöslegesnek is tartotta. Megszületett ennek folytán hosszas személyi huzavona után az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal. Ez akkor sem ért semmit, amikor létrehozták, de szükségességét az adott formában és keretek között azóta sem sikerült bebizonyítania. Igaz, oka sem volt arra, hogy bármit bizonyítson. Az a kormányintézmény Magyarországon, amelyik egyszer épületet és költségkeretet kapott, ahova egyebütt már kapunyitogatásra sem alkalmas káderek hadát irányították át miniszterhelyettesnek, főosztályvezetőnek és jó fizetésű beosztottnak, nem semmisülhet meg, legfeljebb csak átalakul. Most eljött az ideje, hogy ezt a kérdést újból elővegyék. (folyt.)
1989. november 25., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|