|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Panoráma:
Romániai helyzet
"Ceausescu
hétfői ötórás beszéde azonban mégis elárult valamit álláspontjáról
és jövőbeli terveiről arra vonatkozóan, hogy mit akar csinálni
azzal, amit Románia lakossága mégis megtermel. A beszédből
kiviláglott, hogy az a nagyipar, mely máris tönkretette az országot,
tovább lesz bővítve és a fenntartásához szükséges nyersanyag-
importot növelni fogják azzal az exporttal együtt, melyre az ilyen
importok kifizetéséhez van szükség. A lakosság pedig szinte semmit
nem fog kapni.
A román vezért gyakran azért nevezik sztálinistának, mert a
központi tervezést isteníti és mert pártja közvetlenül uralkodik a
társadalom felett, illetve, mert nem tűr meg semmiféle ellenzéket.
Ami azonban igazán sztálinisttává teszi, az az, hogy abszolut nem
veszi emberszámba azokat, akik fölött uralkodik."
|
|
|
|
|
|
|
A SZOT és a dolgozók
|
-------------------- München, 1989. november 25. (SZER, A munka világa) - A SZOT főtitkára, Nagy Sándor a Nemzeti Sportcsarnokban rendezett országos szakszervezeti gyűlésre jelképesen kiakasztott egy nagy hócipőt, ami szerinte tele van. Nos, ha a SZOT hócipőjére ki lehet tenni a megtelt táblát, akkor mit szóljanak a munkások, akiknek a hócipője régen beázik, mert a hivatalos szakszervezetek csak néhány hónapja próbálgatják javítgatni a tagság lábbelijét, amelynek tönkretételében ők maguk jeleskedtek, vagy a nyugdíjasok, akiknek már hócipőre sem futja. A SZOT mintha most átesne a ló túloldalára, ami persze kívánatos lenne, ha az érdekvédelem falovába bújván nem a saját megmentéséért, hanem a dolgozókért harcolna. Például nem látszat-sztrájkokat szervezne, mint a húsár-emelések bejelentése után, hanem valódi munkabeszüntetésekkel tiltakozna. Vagy következetesen követelné a nyugdíjtörvény kiskapuinak bezárását, a kiemelt járandóságok azonnali, visszamenőleges megszüntetését, azokét is, akik egykori SZOT funkcionáriusként élvezik a rossz munka érdemtelen jutalmát. A sportcsarnokban is szó esett úgy nagy általánosságban a magas nyugdíjak korlátozásának erőteljes társadalmi igényéről, de a szakszervezetek ezzel csak elvileg értenek egyet, gyakorlati megvalósításában nem kívánnak részt venni, illetve átmeneti megoldást szorgalmaznak, holott a SZOT vezetők pontosan tudják, mekkora megkülönböztetésben részesülnek jelenleg is a pártállami apparátus felsőbb szintjének visszavonuló tagjai. Tarthatatlan állapot, hogy, míg mondjuk egy esztergályosnak utolsó 5 évi nettóbére körülbelül 60 százalékát adják nyugdíjként, addig egy miniszterhelyettes a kitüntetésekkel és jutalmakkal utolsó havi bruttó fizetésénél is többet kap. Ha a funkcionáriust ugyanúgy számolnák el, mint a munkást, akkor csak a fele, harmada lenne a nyugdíja. És ezzel nincs tele a SZOT hócipője? +++
1989. november 25., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|