Rendszerváltás és az MTI

	Az utolsó választás feketék nélkül? (2.rész)
Propagandistáik szerint az ,,afrikaaner (búr) népnek joga van saját hazához, ahol senkivel sem kell megosztania a hatalmat,, s olyan példákat emlegetnek, mint Ciprus vagy az indiai szubkontinens, vagyis még mindig kitartanak az ország területének - saját ínyük szerinti - felosztásának, a fekete többség mesterséges államalakulatokba, bantusztánokba tömörítésének irreális célja mellett. Az ultrák persze nemcsak búr önazonosságuk elvesztését féltik, hanem életszinvonalukat is, amely eddig a fekete többség rovására tarthattak fenn. Az életszínvonal azonban már jó ideje süllyed. A konzervatívok rasszista demagógiájára elsősorban azok a fehérek fogékonyak, akik saját bőrükön érzik a romló gazdasági helyzetet. A fekete munkanélküliek megszokott milliói mellett néhány éve a hivatalos statisztikában megjelent a fehér munkanélküliség is és egyre szélesebb rétegeket érint. A fehér kisember veszélyeztetve érzi munkahelyét a foglalkoztatás liberalizálásának következtében mind több szakmában erősödő fekete konkurrenciával szemben. Már a bányászatban sem ritka a fekete munkavezető vagy személyzeti fönök, pedig ebben az iparágban a kendőzetlenül rasszista fehér bányászszakszervezet egész a legutóbbi időkig meg tudta őrizni a fehérek előjogait. A választási kampányban egész bizarr esetnek számít Werner Schmittke feltűnése. A sajtónyilatkozataiban a Konzervatív Párt mellett kardoskodó 56 éves bányafelügyelő ugyanis öt évvel ezelőtt - még a vegyes házasság tilalma idején - egy indiai nőt vett feleségül, akinek kedvéért áttért az iszlámra és Johannesburg villanegyedéből átkötözött az indiaiaknak fenntartott Azzadville elővárosba. Az ultrák elképedéssel és némi zavarodottsággal nyugtázták a sajtó által felkapott ,,csodabogár,, nyilatkozatait. A párt szóvivője szerint örülnek a váratlan támogatásnak, de elismerte, hogy hatalomra kerülésük esetén házassága ismét törvénytelenné válna. A Nemzeti Pártnak ettől a lehetőségtől nem kell tartania, legalábbis egyelőre. Botha elnöknek a feketék követelései és az ultrák ellenállása közötti lavirozásban kifulladt reformpolitikája azonban már sokáig nem folytatható és a fekete afrikai államok irányában történt külpolitikai nyitást olyan belpolitikai nyitásnak kell követnie, amely nem riad vissza az Afrikai Nemzeti Kongresszussal való párbeszédtől sem. A Nemzeti Párt abszolút győzelme ezt a lehetőséget teremtené meg de Klerknek. +++ Tóth László, MTI-Panoráma 1989. szeptember 5., kedd 11:54
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »