|
|
|
|
Európa filmjeinek ünnepe 1.
|
Párizs, 1989. november 23. csütörtök (MTI-Panoráma) - Mozog-e még a tetem? - kérdi búsan a Le Monde, a tekintélyes francia lap. A tetem az adott esetben a francia filmgyártás, s odahaza és Európában javában mozog. A lap azonban azzal kapcsolatban veti fel a kérdést, hogy az Egyesült Államokban, a floridai Sarasotában rendeztek - parádés kivonulással - francia filmfesztivált, de ott is csak arra a tapasztalatra jutottak, hogy Amerikaban, s tágabb értelemben véve Európán kívül mindenütt, legfeljebb csak egy szűk réteget érdekelnek még a legjobb francia alkotások is.
Szinte egyidőben a Le Monde cikkével jelent meg az International Herald Tribune című lapban az amerikai filmipar néhány képviselőjével készített interjú. Büszkén állapítják meg: az Egyesült Államok filmgyártása ,,világjáró,, filmeket tud készíteni, s ezeket a világon mindenütt vetítik. Noha Európában az elmúlt években csökkent a moziba járók száma, így is az amerikai filmek vezetik a bevételi listát... Mindez csupán napokkal azelőtt iródott, hogy Párizsban szombaton este a Champs Elysées színházban gyűlik majd össze Európa filmgyártásának színe-java, s a kontinens lakóinak jelentős része tanúja lehet az európai filmdíj - becenevén a Felix - második díjkiosztó ünnepségének. Az este ugyanis látványos televíziós shownak is ígérkezik. A zsüri - amelynek tagjai között ott van Oscar díjas rendezőnk, Szabó István is, - már napok óta nézi a díjazásra alkalmasnak tartott filmeket. Idén is lesz legjobb európai film, rendező, színművész és sok más díjazott s a magyarok máris büszkék lehetnek, hiszen a legjobb európai dokumentumfilmnek idén első ízben odaítélt díját magyar alkotás, Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia tragikus korszakot idéző, poklokat feltáró alkotása, a Recsk nyerte el, s a fődíjakra esélyesek között hat kategóriában szerepel Bereményi Géza filmje, az Eldorado is. Közben Párizs főútvonala, a Champs Elysées a nagy olasz rendező, Fellini alkotásait idézi fel - az idei európai filmfesztiválon ő kapja meg az Életmű-díjat s ebből az alkalomból vetítik majd filmjeit. Vajon mit ünnepel az európai filmművészet akkor, amikor nem tud kitörni saját kontinenséről s még ott is nem egyszer élet-halál harcot kell vívnia a fennmaradásért, azért, hogy ne szorítsák teljesen ki a mozikból a látványos hollywoodi szuperprodukciók? Talán éppen azt, hogy ennek ellenére él és produkálni tud, még pedig magas művészi értékű alkotásokat. Hogy a fennmaradáshoz segítségre van szüksége, azt tavaly a kontinens vezető filmművészei fogalmazták meg, az első díjkiosztáskor közzétett nyilatkozatukban. (folyt.)
1989. november 23., csütörtök 09:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|