|
|
|
|
Húscéh (2. rész)
|
A hízlalás jövedelmezőségét viszont ők is vitatják, joggal, hiszen egy-egy százkilós sertés értékesítése után alig száz forint haszon marad a házuk táján. Ennyiért pedig egyre kevesebben vállalkoznak e munkára. alc. Húzd meg - ereszd meg Nyilvánvaló, mélypontra jutott az ágazat, a termelői és a feldolgozói egyaránt. A politika mindig azt hangsúlyozta, hogy a húsellátás és az ár közhangulatot befolyásoló tényező, s erre hivatkozva a termelői és fogyasztói árakat igyekezett kordában tartani. A termelői érdekképviseletek próbálkoztak a reális költségek elismertetésével, következésképpen az árak fölfelé srófolásával. Hosszú időn át húzd meg, ereszd meg játék alakult ki; s mostanra az is kiderült, hogy mindenki károsult. A termelők az alacsony jövedelmezőség, a vásárlók a magas árak miatt mennek tönkre. Egyeztetett érdekekre és képviseletükre, valamint a teljes vertikum rendbetételélre van szükség ahhoz, hogy a minden irányból hömpölygő panaszáradat valamelyest enyhüljön. Ezt a korántsem egyszerű feladatot tűzte zászlajára a Húsipari Üzemek Egyesülése, amely magát a középkori hagyományokra hivatkozva, egyszerűen csak Húscéhnek nevezi. Az úgynevezett regionális - termelőszövetkezeti, állami gazdasági, áfész-húsüzemek közül 38-an tömörültek a céhbe. Arányuk, szakmai jelentőségük, piaci szerepük nem perdöntő, de nem is elhanyagolható; a hazai ellátás 30 százalékát ők adják, egyes térségekben pedig meghatározóak. alc.Ledöntik a mesterséges korlátokat A céh létrejötte nem is a számszerűsíthető arányok miatt érdekes vállalkozás. Érdemibb ennél, hogy végre olyan szervezet alakulhat, amelyik a hústermelés, feldolgozás, értékesítés folyamatát nem választja mesterségesen szét, hanem annak éppen a valós egységét és érdekeltségét képviseli. Látnivaló, hogy eddig az állami húsipar befolyása érvényesült, a nagyság, a hatalmi központokhoz való közelség döntötte el a gazdasági lépéseket. Ennek is következménye, hogy a termelők anyagi érdekeltsége az elviselhetőség alsó határára csúszott, hogy a feldolgozók közötti különbség a nagy állami vállalatok javára tolódott el. A nagy állami vállalatok és azok vezetői közvetlenük érdekeltek az exportban, ennek jövedelmezősége többszöröse a belföldi feldolgozásnak; ez utóbbi főként a regionális üzemek gazdálkodási tere. (folyt.)
1989. november 23., csütörtök 14:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|