|
|
|
|
Húscéh
|
Budapest, 1989. november 15. szerda A vásárlók haragszanak a húsiparra. Ez jórészt érthető is, hiszen aligha lehet kedvelni azt az iparágat, amelyik termékét naponta vásároljuk, fogyasztjuk, s az árcédulákra egyre nagyobb összegeket írnak. De panaszkodik, sőt haragszik a húsipar is. Először is a pontatlan tájékoztatásért. A húsárak idei emelése mintegy 400 millió forintot vesz ki a vásárlók zsebéből, s ez csupán néhány százaléka az évi összes áremelésnek. Igazságtalannak tartják a szakmai vezetők, hogy az elszabaduló árakat egyetlen ágazat nyakába varrják, még akkor is, ha a hús, mint naponta fogyasztott élelmiszer, valóban érzékenyen érinti a családi kiadásokat. Panaszkodnak azért is, mert az emelkedő árak ellenére rendkívül alacsony a feldolgozás jövedelmezősége, így a vállalatok többsége éppen csak az életben maradásra képes. A saját nézőpontjából tehát mindenkinek igaza van, ám a másik igazságát egyik fél sem hajlandó tudomásul venni. alc.A vásárlók haragja fokozódik A vásárlók haragja a jövőben még fokozódik is. Közismert, hogy a hús a szabadáras termékek közé tartozik januártól, másfelől a költségvetés forrásai is apadóban vannak. A szabad árnak és a támogatás elmaradásának együttes következménye az lehet, hogy jövőre 30-40 százalékkal is emelkedhetnek a húsok és húskészítmények árai. Erre nem csak a termelők, a vásárlók is készülnek. Több felől hallani, hogy 80-90 forint közötti kilónkénti áron foglalókat fizetnek a sertést vásárolni szándékozók a gazdáknak, jövő évi költségeiket kímélendő. A hús árának eddigi és várható emelése megint össztüzet zúdított a mezőgazdsági nagyüzemekre. Újra előtérbe kerültek azok a sokat hangoztatott érvek, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság drágán termel, mert nagy adminisztratív apparátussal működik, kénytelen kiszolgálni a bürokráciát, nem képes viszont kellő anyagi érdekeltséget teremteni saját dolgozóinak. Kétségtelen, az érvek egy része nem vitatható, s korszerűsítendő a mezőgazdasági nagyüzem és gazdasági környezete egyaránt. A nagyüzemellenes támadás ezúttal mégis sántikáló érvrendszerre épül, hiszen fontos tények egy részéről megfeledkeznek a bírálók. Nevezetesen, a levágott sertéseknek több mint felét a kistermelők, ha úgy tetszik, magángazdaságok állítják elő, amelyek nem vádolhatók hanyagsággal, érdektelenséggel, felesleges bürokráciával. (folyt.)
1989. november 23., csütörtök 14:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|