|
|
|
|
- Németh Miklós expozéja - 1. folyt.
|
Az adósságtömeg - mármint a tényleges - hamarosan megduplázódott, és 1988-ban, már Kádár bukása után ismét szorulttá vált a fizetési helyzet, ismét felmerült a hatalmi csoport körében ugyanaz a kérdés: bevalljuk-e a Valutaalapnak, hogy mennyi a tényleges adósságtömeg, vagy nem. És ismét a hazugság, a tudatos megtévesztés mellett döntöttek. Hamis adatokat vallottak be, és ezzel etették egy éven keresztül a magyar társadalmat is. Rádiónk washingtoni munkatársa Németh Miklós töredelmes beismerése nyomán érdeklődött a Valutaalap felelős tisztviselőinél. Egyikük elnéző mosollyal megnyugtatta, hogy a Valutaalap természetesen kezdettől fogva hozzávetőleges pontossággal tudta, hogy mi a tényleges helyzet, de a valótlan adatokat a magyar fél fogyatékos könyvitelének tulajdonították. Most kiderült, hogy nem a könyvvitel volt fogyatékos, hanem a hatalmi csoport erkölcse és fellelősségérzete. Élek a gyanúperrel, hogy a mostani töredelmes beismerést sem erkölcsi megújulás diktálta, hanem egy újabb szorult fiezetési helyzet, csakúgy, mint 1982-ben és 1988-ban. Ezután mennyi hitele lehet a kormány által közzétett egyéb gazdasági mutatóknak, akár a szubvenciók összegére, akár a költségvetési deficitre, akár az infláció ütemére vonatkoznak? Vajon helyén maradhat-e egy kormány, akár ideiglenesen is, amely egy éven keresztül tudatosan megtéveszteni próbálta mind a Valutaalapot, mind a társadalmat, amely így nem csupán saját hitelét ásta alá, hanem az egész ország nemzetközi hitelét könnyelműen kockáztatta. +++
1989. november 23., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|