|
|
|
|
Nagyobb kereset 2.
|
Mivel a pedagógus pálya iránti érdeklődés mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben messze elmarad a társadalmi átlagtól és érdektől, a pedagógusok botrányosan rosszul vannak megfizetve, jövedelmüket mindaddig kell emelni, amíg ez a tarthatatlan helyzet meg nam szűnik. Remélem a pedagógusok megértik, hogy a két megközelítési mód között alapvető különbség van. alc. Feladni az elosztás centrikusságot A konkrét példa után általánosan: amíg a múlt század társadalmi viszonyai között, a klasszikus marxista terminológával élve, az imperialista kapitalizmus szakaszában természetes követelményként jelent meg a szociáldemokraták és a szakszervezetek erős szövetsége, sőt összefonódása, korunkban e tekintetben is egészen más a helyzet. Anglia mutatott példát arra, hogy milyen óriási szociális eredmények voltak köszönhetőek annak, hogy a Munkáspárt, amely valóban a legklasszikusabb értelemben szociáldemokrata volt, szinte azonosult a szakszervezetekkel, amelyek nemzetközi tekintetben a leginkább bérkövetelők és a legkevésbé a termelés racionális érdekeihez igazodók voltak. Ez a szövetség a század elejéig óriási sikereket ért el. Még nagyobbat a mósodik világhóború után, amikor már a termelőerők követelményei kinőtték az ilyen összefogást, amikor pedig már merőben más szociáldemokráciára és merőben más szakszervezeti megközelítésre lett volna szükség. Ezért az angol Munkáspárt és a szakszervezetek sikerei az angol gazdaság rohamos lemaradását "eredményezték". A fordulat akkor következett be, amikor a szavazók, köztük a munkások többsége is megvonta a bizalmat a Munkáspárttól, a konzervatívokat juttatta újra és újra hatalomra, akik a szakszervezetek politikai hatalmát erősen megnyirbálták. A gazdasági "csodák" azokban a nyugati országokban következtek be, amelyekben a szociáldemokraták feladták elosztáscentrikus marxista elveiket, és a hatékonyság növelését tekintették a legfőbb munkásérdemnek is. A reálbérek ott nőttek a leggyorsabban, ahol a politika nem a bérek emelésével, hanem a hatékonyság növelését tartotta az életkörülények javítása forrásának. Közben egyre csökkent a szakszervezeti tagok száma a fizikai dolgozók között, a tisztviselőknek pedig egyre nagyobb hányada lesz szakszervezeti tag. Ma minden fejlett tőkés országban a szakszervezetek a pedagógusok, az ápolónők, a banktisztviselők, a költségvetési alkalmazottak között a legerősebbek. (folyt.)
1989. november 23., csütörtök 13:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|