|
|
|
|
Fizetés helyett adókedvezmény ?
|
Ha a dolgozók nincsenek megelégedve a jövedelmükkel, elsősorban adókedvezményeket követelnek. Ennek lehettünk tanúi az ápolónők és ápolók tüntetése során. Ám az illetékesek sajnos lapítanak arról, hogy ez az út hibás. alc. Jogos az egészségügyiek bérkövetelése Az egészségügyi dolgozók jövedelme felháborítóan elmaradt egy sor más szakmáé mögött. Ezt mindennél jobban bizonyítja az a tény, hogy krónikus az egészségügyben a munkaerőhiány. Az indokoltnál kevesebb jövedelem igazolásához csak egyetlen jelzést volna szabad elfogadni, a munkaerőpiacét. Ha egy szakmában az országos átlaghoz képest is nagy a szakadék a munkaerő kereslete és kínálata között, ha ebben a szakmában az utánpótlás minősége romlik, illetve a képzettséggel bírók jelentős része másutt helyezkedik el, akkor ott rossz a fizetés, a jövedelmek elmaradása vitathatatlan. Mivel e téren a pedagógusok mellett ezen a területen a legnagyobb a feszültség, a jövedelmek elmaradása miatti felháborodás teljesen jogos. A kérdés csak az, hogyan kell orvosolni. Minden egészséges társadalomban emelik - a többihez arányítják - a béreket, a jövedelmeket, ha a lemaradás ebben a tekintetben nyilvánvaló. Ezt nem karitatív okokból, hanem parancsoló szükségszerűségből teszik. Ezt kell tenni annak érdekében is, hogy a szakma a leghatékonyabban, a legolcsóbban működhessen. A modern fogyasztói társadalmakban a vállalkozók azért emelik a béreket, mert ezzel növelhetik a legolcsóbban a hatékonyságot, mert ők is tisztában vannak azzal, hogy semmi sem drágább, mint az, ha a drága kapacitások azért nincsenek kihasználva, mert nincs elég munkaerő, és ennél is drágább, ha ezeket a kapacitásokat a kívánatosnál gyengébb minőségű munkaerővel kell működtetni. Ha nem is ilyen egyszerűen kiszámítható, így van ez az egészségügy területén is. Ha nem elegendő a létszám, ha a milliókat érő kórházkapacitások nincsenek kihasználva, ha a munkaerőhiányhoz még minőségi hiányosságok is járulnak, akkor megnő a betegek kórházi kezelési ideje, ami nagyon költséges, és nő a munkából kieső idő, ami talán még költségesebb. alc. A bérelmaradás sokba kerül a társadalomnak Vitán felül áll, hogy az egészségügyben sürgősen az átlagosat meghaladó béremelés szükséges. A tüntetők és szakszervezeteik mégsem ezt követelik, hanem adókedvezményeket. (folyt.)
1989. november 21., kedd 11:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Fizetés helyett 2.
|
Abban igazuk van, hogy nekik ez is jövedelem, mert a dolgozót nem az érdekli, mennyi a bruttója, hanem mi marad neki. A költségvetésnek is látszólag mindegy, hogy például 200 millióval növeli a béreket, vagy ennyi adókedvezményt ad. A közvetett hatások azonban nagyon különbözőek. Minden normálisan szervezett gazdaságban arra kell törekedni, hogy a különböző ágazatokban fellépő költségek azonos módon kerüljenek számbavételre. Ehhez többek között az kell, hogy az adókat mindenütt azonos szabályok szerint fizessék. Tehát, ha azt akarom tudni, hogy mennyibe kerül egy beteg egy napi kórházi kezelése, akkor a dolgozók bruttó bérét azonos módon kell figyelembe venni. Ha a gazdaság többi szektorában minden dolgozónál maradó egy forint két forint bérnek és járulékának felel meg, akkor csak zavart okoz, ha egyes szakmákban ettől eltérő arányokat alakítanak ki az adókedvezmények segítségével. Az egészségügyi intézménynek is azt kell tisztán látnia, hogy mennyibe kerül neki a túlóráztatás a többletszámmal szemben. Ez hamisan jelenik meg azonban akkor, ha a túlórák után nem kell adót fizetnie. Mi a tervgazdálkodást többek között azzal tettük működésképtelenné, hogy minden ágazatban és azon belül minden rovaton más és más volt a forint keménysége. Sajnos így van ez még sok tekintetben ma is. Például a termelőszövetkezetben nyújtott természetbeni kedvezmények sokkal olcsóbbak mintha azonos összegű bérjövedelemhez akarnák juttatni a dolgozót. Az üzem számára sokkal olcsóbb, ha a dolgozó száz forint értéket ellop, mintha ennyi nettó bért legálisan kifizetnének. alc. A piac nem tűri a kivételeket. Minél nagyobb teret nyitunk végre a piac hatásainak, annál kaotikusbb viszonyokat teremtenek a kedvezmények, azokból végső soron annál több társadalmi kár fog származni. A jelenlegi adórendszernek is az a fő hibája, hogy sok kedvezményt tartalmaz, ezt a hibát csökkenteni, nem pedig növelni kell. Én magam támogatom például az egészségügyi dolgozók, ezen belül is különösen az ápolószemélyzet jövedelmének jelentős növelését, de legalább ilyen mértékben ellene vagyok az adókedvezményeknek. Ha a költségvetésnek is, a dolgozóknak is mindegy, hogy adókedvezményt, vagy béremelést valósítanak meg, akkor ne azt tegyük, amivel végső soron talán több kárt okozunk, mint hasznot. Az egészségügy reformjának nemcsak az a feltétele, hogy előzőleg ne hagyják ott a dolgozók, hogy ne romoljon még jobban a közhangulatuk, de az is, hogy őrizzük meg e területen is a tisztánlátás feltételeit. Az adókedvezmények pedig olyan torzító módosítások, amitket nehéz lenne később korrigálni. (folyt.)
1989. november 21., kedd 11:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Fizetés helyett 3.
|
Ne megkülönböztetett adóztatást, hanem több bért követeljenek. Az elmondottak apropója az egészségügyi dolgozók követelése volt, de "lányomnak mondom, értse a menyem is". Azaz a tanácsom minden dolgozónak, és szakszervezeteik mindegyikének szól. (MTI-Press) ág/pé
1989. november 21., kedd 11:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|