|
|
 |
|
 |
- Interjú Orbán Viktorral - 2. folyt.
|
A szakkollégium, az már létezett régebben. Az első a Rajk László
Szakkollégium volt, az még a hetvenes évek elején alakult. Az
létezett már akkor, amikor mi megalakultunk, de az volt az egyetlen,
amelyik létezett.
Aztán a Jogász Szakkollégium is létezett már korábban, még a
budaőrsi kollégium épületében elszeparálódva néhány fiatal - akik
aztán később bennünket oktattak az egyetemen - de akiktől
politikailag nagyon távolra kerültünk ma már, mert ők egy óvatos és
mérsékelt reformer álláspontot vittek, nem pediglen ellenállók
voltak, mint amit mi hírdettünk.
Tehát ez korábban létezett, mi ebbe kellően belekerültünk,
találkoztunk ezekkel az akkor legradikálisabbaknak ismert emberekkel
- akik ma már nem azok nyilvánvalóan, de akkor még ők voltak a
legradikálisabbak. És velük találkoztunk, és akkor mi elkezdtünk
dolgozni a szakkollégiumban, és innentől kezdve csak egy történeti
véletlen, hogy volt egy lehetőség, hogy egy épületben, külön
költözzünk abból a kollégiumból, és így megteremtsük az akkori
diákellenállás egyik fellegvárát, a Jogász Szakkollégiumot.
Aztán elkezdtünk terjeszkedni szépen vidéken - erre volt egy
ideológia, hogy hogyan, hogy miért van szükség arra, hogy a
kollégiumokban a vidéki diákok ne csak lakjanak, hanem tanulhassanak
is. És akkor kezdtünk pénzeket felhajtani, és ez növekedett Debrecen
felé, Szombathely felé, Szeged felé - szóval ezek a független
diákkörök kezdték megtalálni a kapcsolatokat. Kialakult a
Klubtanács, a Műszaki Egyetembe belevonódott.
Szóval ez szép lassacskán egy ilyen nagy hálót font ki, és akkor
ebben a politikailag legaktívabbakra és legtehetségesebbekre - rá
lehetett mondani: azok - vagy a valóban leginkább készséget érzők,
érezők - voltak azok, akik aztán a Fideszbe így beleugrottak.
(folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|