|
|
 |
|
 |
- A népszavazásról - 1. folyt.
|
A döntő probléma különben nem a halottak és külföldiek
névjegyzéken szereplése - bár ez is gond - hanem az, hogy a
kézbesítések anomáliájából az állampolgárt megfosztották attól a
jogától, hogy egyénileg értesítve legyen a népszavazásról. Itt
kettős hiba volt és mindkettőnek az eredete feltehetően a
Belügyminisztériumnál keresendő. A BM, mint megrendelő, nem kérte az
Állami Népességnyilvántartó Hivatalt, hogy az állampolgárok
ideiglenes lakóhelyére is küldjön értesítést, holott köztudott, hogy
a magyar városokban, és leginkább Budapesten a lakáshelyzet
nehézségei miatt igen sokan másutt laknak, mint ahol az állandóra
bejelentett lakóhelyük van.
A másik hiba, hogy a helyi tanácsokra rábízták milyen
módszerekkel, lehetőleg a legolcsóbbakkal, küldjék szét az
értesítéseket. A kézbesítő aktivisták, társadalmi munkások -
nevezzük, ahogy akarjuk - elfáradhattak attól, hogy olyan sok
kopogtató cédulának nem találták meg a címzettjét, de az sem látszik
alaptalan feltételezésnek, hogy itt-ott akarattal dobták kukákba a
cédulákat.
Mint az Állami Népességnyilvántartó Hivatal sajtótájékoztatóján
résztvevő Haraszti Miklós közölte, a Szabad Demokraták Szövetségéhez
közlések érkeztek egyes helyi tanácsok ellenségességéről, beleértve
azt is, hogy a vasárnapi népszavazásról érdeklődő állampolgárnak azt
mondják: ne most jöjjön szavazni, hanem majd az elnökválasztásra. Az
SZDSZ szerint a számos mulasztást most - négy nappal a népszavazás
előtt - márcsak azzal lehetne némileg enyhíteni, ha a napi sajtó
közölne minden konkrét részletet, a szavazóhelyiségek címlistáját és
erre a rádió és a tévé ismételten figyelmeztetné a lakosságot.
(folyt.)
1989. november 22., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|