 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A MISZOT állásfoglalása
"A MISZOT tagszervezetei
szolidaritásukat fejezik ki a nemzetközi diáknapon Prágában
szervezett demonstráción résztvevő fiatalokkal. Álláspontunk szerint
elidegeníthetetlen emberi jog az állampolgárok politikai
véleményének szabad kinyilvánítása."
BBC, Késő esti panoráma:
Interjú Orbán Viktorral
"Az én politikai tudatosságomnak a megtalálása és kialakítása az
nyolcvanháromtól számítódik, amikor a Bibó István Szakkolégiumba -
akkor még csak jogász-szakkolégiumnak hívott intézményébe -
kerültem, illetve azt megalapítottuk -, az egyetemtől független
oktatási intézményt hozva így létre. És az ott eltöltött 3-4 év az,
ami alatt én egyrészt a politikai világlátásomat kialakíthattam,
másrészt pedig a politikában való részvételhez szükséges gyakorlati
képességeket - vitakultúra, érvek összeállítása, az ellenfél
gyengéinek megismerése, valamifajta logika szerint gondolkodás,
taktika kidolgozása -, ezeket én mind ott tanultam meg. "
|
|
|
|
|
|
 |
A Legfelsőbb Bíróság döntése
|
München, 1989. július 6. (SZER, Magyar Híradó) - A Legfelsőbb
Bíróság épületében, a Markó utca 16 szám alatt ma délelőtt olyan
eseményre került sor, amely éppúgy mérföldköve lesz a modern magyar
jogtörténelemnek, mint 1989 június 16-a volt a magyar
politikatörténetben.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ugyanis ezekben az
órákban a legfelsőbb ügyész által a Nagy Imre és társai ellen 31
évvel ezelőtt lefolytatott perrel kapcsolatos törvényességi óvást
tárgyalta. A tárgyalóteremben az érintett családok képviselőin kívül
nagyszámú újságíró foglalt helyet. Magának az óvásnak az előadója
dr. Czili Gyula volt, aki előbb az 1958-as ítéletet foglalta össze,
majd ismertette a legfelsőbb ügyész által aláírt törvényességi
óvást.
Eközben suttogva, de futótűzként terjedt el a teremben Kádár
János halálának híre, a délelőtti szünet alkalmával vált egyébként
teljesen nyilvánvalóvá, hogy a teremben aligha akadt egyetlen olyan
személy is, aki ne venné biztosra a tárgyalás kimenetelét, vagyis az
akkori ítélet megsemmisítését.
Az 1958-ban elítéltek késői védelmét - köztük Tildy Zoltánét is
- egyébként három ügyvéd látta el, Dornbach Alajos, Róth Miklós és
Bánáthy János. Mindhárman kiemelték annak fontosságát, amire
egyébként az ügyészi óvás is felhívta a figyelmet. Nevezetesen a
bírói függetlenségről van szó, amelynek sem szellemét nem tartotta
tiszteletben a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatásköröket
összeolvasztó sztálini joggyakorlat, de még alakiságait is
lépten-nyomon megsértette.
Röviddel 12 óra után aztán ismertették a Legfelsőbb Bíróság
Elnökségi Tanácsának határozatát, amely az 1958-as ítéletekről
megállapítja, hogy törvénysértőek voltak, ezért hatályon kívül
helyezi őket, a vádlottakat pedig felmenti. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|