|
|
|
|
Országos szakszervezeti gyűlés (1. rész)
|
1989. november 17., péntek - Rendhagyó szakszervezeti gyűlés színhelye volt pénteken a Nemzeti Sportcsarnok. Az ország minden tájáról összesereglett több mint ezer résztvevő a szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsának kezdeményezésére mintegy munkaértekezleten vitatta meg a mozgalom álláspontját a dolgozók széles rétegeit érintő kérdésekben. A tanácskozásra a pártok is meghívást kaptak, amit a Magyar Szocialista Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata, illetve a Független Szociáldemokrata Párt, a Független Magyar Demokrata Párt és a Baloldali Alternatíva Egyesülés el is fogadott. A Magyar Néppárt nagyválasztmányának ülése miatt személyes képviselőt nem tudott küldeni, táviratban üdvözölte a tanácskozást.
Útelágazáshoz érkezett a magyar társadalom, s ebből adódóan a szakszervezeti mozgalom is - kezdte beszédét Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. A változások fő irányát kedvezőnek minősítette, mert esélyt ad hazánknak arra, hogy ne szakadjunk le végérvényesen a világ, s ezen belül Európa meghatározó gazdasági-társadalmi fejlődési tendenciáitól, sőt belátható távlatokban a felzárkózás reményét is megcsillantja. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a demokratikus átalakulást kísérő egyes jelenségek, de méginkább a megoldatlan gazdasági-szociális problémák súlyos veszélyeket hordoznak magukban. A főtitkár a továbbiakban arról szólt, hogy ennél az útelágazásnál nem könnyű eligazodni, mert azokat a táblákat, amelyek ezt segíthetnék, akarva, akaratlanul összekeverték. Mint mondotta: pártok, politikai tömörülések egymást túllicitálva, túlharsogva hirdetik megfellebbezhetetlen igazságaikat, tetőfokára hágott a magabiztosság, ami a vélt vagy valós ellenfél lejáratásával, a hatalom mindenáron történő megragadására irányuló fellépésekkel párosul. Ez a helyzet a munkavállalók egyre szélesebb körében visszatetszést szül, egyidejűleg növeli a bizalmatlanságot és a bizonytalanságot, mi több, a nyugtalanságot. A dolgozók szempontjából elfogadhatatlan, hogy a mai nagy hatalmi-politikai tülekedésben az ország alapvető gazdasági-szociális problémáinak megoldására marad a legkevesebb energia, s miközben a szócsaták éleződnek, romlanak az élet- és munkakörülmények. (folyt.köv.)
1989. november 17., péntek 15:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Szeretném e l m o n d a n i , hogy a vidéki számokat előnyben részesítik a t e l e f o n o s játékokban.
- Tisztelettel köszöntöm az egész műsor készitőit és az összes közreműködőit. Beszélgetnek az épitészekkel, hogy kell-e festeni a házakat, vagy nem. Az illető, ez az épitész megálmodik egy szint. Én kívánok neki sokkal szebb álmokat, mert olyan színekben keveri össze egymás mellett a házakat, hogy az szörnyű. Egyszerűen bántja a szemet.
- Azt szeretném kérdezni, hogy van az, hogy sikerül felhívni a telefonos játékot, de nem hivnak vissza. Én már háromszor jártam így, de nem értem.
- 841-133-ról beszélek, Veszpréminé vagyok. Szeretnék Torpedózni, de nem sikerül."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|