|
|
 |
|
 |
A gyengéd óriás (2.rész)
|
Olykor alkalmazta, de elfogadni nem tudta Gandhi filozófiáját,
amelyben az egyén, a jellem és az erkölcs kiszorították a hatalmi
gépezet, a politikai kompromisszumok és az ideológia, Nehrunál
egyfajta szocialista ideológia szükségszerűségeit.
Dzsavaharlal Nehru 1947. augusztus 14-ikén éjfélkor
,,találkozott a sorssal,,, amikor az alkotmányozó nemzetgyűlésben
elmondott nevezetes beszédében Indiát függetlenné nyilvánította.
Ötvennyolc évesen, az új köztársaság első miniszterelnökeként olyan
feladatot vállalt, amely semmilyen tekintetben nem volt könnyebb a
mögötte lévő évtizedek kemény politikai harcainál. Gazdasági téren a
tervgazdálkodáson alapuló iparosítást és modernizációt, a
belpolitikában a demokratikus berendezkedésnek és az ország
egységének megőrzését, a társadalompolitikában a valódi
esélyegyenlőség megteremtését, a külpolitikában pedig India
semlegességének - később el nem kötelezettségének - megőrzését
tekintette a fő célkitűzésnek. Miniszterelnökségének 17 esztendeje
csak arra lehetett elég, hogy a majd minden téren járatlan utakra
lépett Indiai Köztársaság történelmileg öröklött és
kulturális-civilizációs adottságai által meghatározott problémáinak
valódi súlyossága lassanként felismerhetővé váljon. A ,,gyengéd
óriás,,, ahogy egyik politikai ellenfele, Hiren Mukerdzsi nevezte,
élete utolsó éveiben már maga is világosan látta ezt.
Nehru történelmi érdeme, hogy a nacionalizmus, a szocializmus és
a demokrácia modernkori elveit és gyakorlatát egy döntően
tradicionális, s ezért ezeknek az elveknek és módszereknek sok
szempontból ellenálló - társadalmi közegben alkalmazni tudta.
Politikájának fogyatékosságai és tévedései éppen azokon a pontokon
ütköznek ki, ahol ezt az ellenállást nem vette figyelembe vagy
alábecsülte. Az állami szektor túlsúlyos helyzetbe juttatására
irányuló - kellőképpen soha végig nem gondolt - törekvés, a vallás
társadalmi szerepének és hatásainak pontatlan értelmezése, a
fejlődésbe vetett hit egyetemességének feltételezése egyaránt Nehru
romantikusan egyenlőséghívő és haladás-központú világképének
természetes velejárója vagy következménye volt.
Az ezredfordulóhoz közeledvén India sok olyan problémával
küszködik, amelyeknek egy ilyen világkép szerint már régen nem volna
szabad létezniük. Biztató azonban, hogy a centenáriumi
megemlékezések, ünnepségek,konferenciák és nagygyűlések sorozatának
tanusága szerint ebben az országban szinte mindenki, akit a politika
valamilyen formában megérint, tökéletesen tisztában van ezzel. +++
Erdész Jenő (Uj-Delhi) MTI-Panoráma
1989. november 14., kedd 10:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|