|
|
|
|
- Az AFL-CIO-ról - 1. folyt.
|
Nagy tetszéssel fogadott beszédében Forgách Pál köszönetet mondott az amerikai szakszervezetek támogatásáért, hogy azután így folytassa: - A magyar gazdaság ma szinte katasztrófahelyzetben van. Az elmúlt évtizedek felelőtlen, bűnös, inkompetens, centralizált gazdasági politikája tönkretette az országot, a lakosság nagyobbik részét súlyos gazdasági, erkölcsi, egészségügyi, kulturális válságba sodorta. Az elviselhetetlen mértékű adósságtömeg, a rohanó infláció, a rohamos szegényedés, a súlyos technikai lemaradás, a növekvő munkanélküliség, a kétségbeejtő lakásínség - ez mind az elmúlt 40 szörnyű öröksége. Magyarországot az egyéni kezdeményezések elfojtása, a magántulajdon szétzúzása, a társadalmi szervezetek erőszakos felszámolása vitte csődbe - folytatta. A demokrácia, a föléledő pluralizmus sem képes boldoggá tenni azt az embert, aki napi 16 órát dolgozik, és mégsem tudja családját eltartani. Az új fejlemények megadják a feltételeket a gazdasági válságból kilábalásra - érvelt Forgách -, de a kivitelezéshez sajnos külföldi segítségre is szükség van. Nem jótékonyságra, hanem olyan támogatásra, amely elősegíti az ország modernizálását, a gazdasági szerkezet átalakítását. A változások révén ma Magyarország már meg is érdemli a szabad világnak a bizalmát. Végezetül Forgách Pál emlékeztetett arra, hogy a térségben még nem minden ország indult el a maga útján a szabadság felé. Hadd említsek itt csak két népet - mondotta -, két közvetlen szomszédunkat: a zsarnoka talpa alatt félholtan heverő román népet - és a köztük élő kétmilliós magyar kisebbséget -, meg a szklerotikus rendszer uralmát szenvedő cseheket és szlovákokat. Kérünk benneteket, hogy ne feledkezzetek meg e népekről, elfojtott munkásmozgalmukról, álljatok ki értük minden fórumon. Közép- és Kelet-Európa népeinek sorsa: közös sors. Az emberi jogok oszthatatlanok, és nincs más reményünk, csakis a szolidaritás. +++
1989. november 14., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|