|
|
 |
|
 |
A gyengéd óriás (1.rész)
|
1989. november 14. kedd (MTI-Panoráma) - November 14-ikén lett volna száz éves a független India első miniszterelnöke, Dzsavaharlal Nehru. Az idei év a centenáriumi megemlékezések jegyében telik Indiában, de a novembernek egy másik szempontból is kitüntetett jelentősége van. Még e hónapban eldől, hogy másodszor is megszakad-e annak a ,,dinasztiának,, a folytonossága, amelynek tagjai 70 éve meghatározó befolyást gyakorolnak India politikatörténetére.
Dzsavaharlal Nehru 1889. november 14-én született az Uttar
Prades állambeli Alláhábádban, ahová a brahminok kasztjához tartozó
nagyapja Kasmírból települt át. Minden arra predesztinálta, hogy
nagy ívű politikai pályát fusson be. Apja, Motilal Nehru, a sikeres
és jómodú ügyvéd a századelő városi értelmiségének ahhoz a típusához
tartozott, amely a politikai tevékenységet természetes létformájának
érezte. A tizes években már az Indiai Nemzeti Kongresszus egyik
legtekintélyesebb vezetője, 1919 és 1929 között elnöke volt.
Dzsavaharlal Nehru brit egyetemeken folytatott természettudományi és
jogi tanulmányokat, de a hazájától távol töltött hét év alatt is
igyekezett figyelemmel kísérni a radikalizálódó indiai
nemzeti-függetlenségi mozgalom fejlődését. Amikor 23 éves korában
hazatért, már csak idő kérdése volt, hogy családi hátterének,
képzettségének, intellektuális-politikai fogékonyságának és brit
India forrongásban lévő társadalmi közegének ugyanazon irányba húzó
hatásai a függetlenségi harc élvonalába emeljék.
A két világháború közötti években e harc nyers és áldozatokat
követelő realitásai mellett - Nehru összesen kilenc évet töltött
börtönben - az indiai falu fölfedezése és Mahatma Gandhihoz fűződő
ellentmondásos viszonya gyakorolta rá a legmaradandóbb hatást.
Városi értelmiségi, a szó klasszikus értelmében vett
ügyvéd-politikus létére Nehru már a huszas években különleges
érzékenységgel reagált arra a kihívásra, amelyet az indiai vidék, a
hihetetlen nyomorban élő paraszti tízmilliók felemelésének feladata
jelentett. Társadalmi programja azonban e tekintetben sem volt
mentes attól a kissé romantikus, az egyenes vonalúnak látott haladás
szükségszerűségébe vetett hitén alapuló felfogástól, amely
természettudományos megalapozottságú világképéből fakadt.
A britek elleni tömegmozgalmak filozófiája és cselekvési
módszerei Mahatma Gandhi ellenállhatatlan személyiségének bélyegét
viselték magukon, s Nehru e tekintetben feltétlen elismeréssel
adózott tanítómesterének. Kettejük ellentétei abból fakadtak, hogy
Nehru idegenkedett a kűzdelmet átható moralitástól éppúgy, mint a
többé-kevésbé nyíltan kifejeződő vallási törekvésektől.(folyt)
1989. november 14., kedd 10:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|