|
|
|
|
Nagy kérdések, nagy válaszok - szerdán (1. rész)
|
1989. november 14. kedd (MTI, APA) - 1989. május 21.: Észak-Írország - Málta 3:0. Ezzel a találkozóval kezdődött meg a 12. labdarugó világbajnokság európai selejtező-sorozata Európában. A küzdelmekben (hét csoportban) 32 nemzet futballválogatottja vett részt. Ennél eggyel több volt a nevezettek száma. A harmincharmadiknak, Olaszországnak a rendező jogán nem kellett kvalifikációs csatákkal bibelődnie, Azeglio Vicini itáliai szövetségi kapitány jószerével 1986 óta csakis 1990 nyarára összpontosíthat, készítheti fel válogatottját. Szerdán még számos nyitott kérdés vár válaszra az öreg kontinens 7 selejtező-csoportjában. Európából Olaszországgal együtt 14 válogatott vehet részt a Mondiale 24-es fináléjában. A szerdai fordulóban valamennyi csoportban rendeznek összecsapásokat, szám szerint tizenkettőt. Az utolsót, a tizenharmadikat majd szombaton (Toulouse, 20.30 óra: Franciaország-Ciprus) bonyolítják le. Ami bizonyos, akik - ha törik, ha szakad - megváltották az Olaszországba érvényes repülőjegyet: 2. csoport: Svédország, Anglia - 5. csoport: Jugoszlávia - 6. csoport: Spanyolország - 7. csoport: Belgium. A tabellák állásában ismerősek erre persze felkaphatják a fejüket: szerintük az említett ötnél több európai csapat van már nyeregben. Igen, a jelenlegi sorrend, a papirforma, és az eddig történtek azt sugallják, a 3. csoportban a Szovjetunió is finalista, nem sok félnivalója lehet Hollandiának és az NSZK-nak (4. csoport), Skócia is ünneplésre készülhet (5. csoport), a 6. csoportban Írország kieséséhez a ritka balszerencsénél is több kell, s a 7. csoportban Csehszlovákia is csak katasztrofális vereséggel eshet el az olaszországi fellépés nemes lehetőségétől. Ám a mai futballban sok minden megeshet Ami bizonyos, az a kiírás. Európában 4 olyan csoport van, ahol öt válogatott küzdött meg egymással, a csoportonkénti első kettő jut döntőbe. A három négyes csoportból az elsők gond nélkül lépnek tovább, s a második helyezettek pontszámát, gólkülönbségét összevetve a háromból kettő jut el Itáliába. És itt egy nagy kérdés: ha a sportszerűség a 3. csoportban úgy diktálta, hogy a szovjet - török és osztrák - keletnémet selejtezőket egy időben kell kezdeni, akkor a négyes csoportok második helyeit eldönthető, a továbbjutás szempontjából papíron fontos nyugatnémet - walesi, illetve román - dán mérkőzések kezdési ideje között miért van jelentős különbség? (folyt.köv.)
1989. november 14., kedd 11:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|